2015. december 25., péntek

Karácsonyi gondolatok - 2015

Miért  van  sokunkban  félelem, és szorongás karácsony előtt,
különösen  ajándékvásárlás idején?
Akik  hívő, elkötelezett  keresztények  vagyunk, tudjuk, hogy  karácsonykor
emlékezünk  meg  Jézus  Krisztus  születéséről, arról, hogy a Világ  Világossága
beragyogott  a  sötétségünkbe, és a reménytelenségünkbe.

A  karácsony  egyszerre  lelki  tükör, és  vizsga:
Amikor ajándékozunk, és  ajándékot  adunk  tudunk  - e  túllátni  az  ajándékokon,
és  örülni  a  láthatatlan  értékeknek: a  találkozás, az  együttlét  örömének,
hogy   a  jó  szó, a  figyelmes   hallgatás, az  áldozott  minőségi  idő,és az  ölelés
sokkal  több, mint  a    legdrágább  fizikai  értékek?

A  Felséges   Úr  Jézus  adjon  mindenkinek  áldott  ünneplést

2015. november 29., vasárnap

Az Üdvösség Útja

Fontos,és szükséges lenne megkülönböztetni
az üdvösség Útját -ami az Evangélium-megkülönböztetni
a Biblia értelmezéseitől, vallási-teológiai irányzatoktól.
Az elsőhöz ragaszkodnunk kell,és azt hirdetni,
a másodikban egészséges szabadságot kell biztosítani,
és alázattal elfogadni a különbözőségeket.
Az Evangélium (örömhír / győzelmi hír ) maga Jézus Krisztus:
az Ő élete, bűntürlő váltság áldozat-halála a kereszten,
feltámadása a halálból, és dicsőséges visszatérése a Földre,
ahol teljesen átveszi a hatalmat.

Ebben minden keresztény testvér, és egyház egyezik.
A dogmák azok a hittételek,amelyek a Biblia értelmezéséről szólnak,
és vitathatóak azok végkövetkeztetései.
Ezekben nincs teljes egyetértés a keresztény felekezetekben.

Éppen ezért totális tévútnak tartom
a megtérés valódiságát a dogmákon keresztül lemérni.
Ha a Szentháromság értelmezésén, vagy az elragadtatás sorrendjén,
a bemerítkezésen, vagy a nyelveken szóláson
múlna az üdvösség, akkor Jahveh Úr Isten Királyságában
csak néhány sztár-igehirdető, teleevangélista,
és teológia-professzor lenne.
De hála felséges URunknak, az Ő Asztalánál a diploma nélküli,
analfabéta, megvetett , 
bűneit megbánó megváltottnak is helye van!

2015. november 8., vasárnap

A keresztény kommunikáció betegsége

       Nekem úgy tűnik, hogy az általánosan gyakorolt 
       keresztény kommunikáció lényege: 
       minél több szép mondattal a lehető legkevesebb konkrét dolgot mondjuk: 
       mert ha minél kevesebben értik ,annál kevesebben fognak besértődni,
       és minimális a konfliktus veszélye. 

      Én Pál Apostoltól abszolút másképp tanultam, főleg az első Korinthusi levélből. 
      Minimális szóvirág, full szókimondó, konkrét dolgok.
      Lehet, hogy nem sok gyülekezetben lehetne elöljáró? 

2015. október 11., vasárnap

Az Őrtorony Társulat közelgő összeomlása (Ewatchman-tanulmány)

Az  utolsó  megmentett  Ewatchman-tanulmány,amit  az  e-mail  archívumomban  találtam:

Az Őrtorony Társulat közelgő összeomlása


Jézus Krisztus második eljövetele bizonyult a világtörténelem leginkább várt és ironikus módon a leginkább félreértett eseményének is.
Habár Jehova Tanúi nem használják a "második eljövetel" kifejezést, Pál apostol a hébereknek írt levelében egy hasonló kifejezést használt: "másodszor ... fog megjelenni". Ezáltal az apostol összehasonlítja és szembeállítja Krisztusnak a világban való első és második megjelenésének bizonyos vonásait.
A zsidók hamis várakozásai miatt a Messiás általuk nagyon várt eljövetele botláskővé vált a zsidó nemzetnek mint egésznek. 

A Messiást - ahogy ők értették - nem csak hatalmas, dicsőséges, Dávid ágán megjelenő királyként várták, hanem mint aki helyre fogja állítani Dávid trónját Jeruzsálemi székhellyel, lerázva a római rabigát. Hogy ez volt Izrael várakozása, bizonyítható a tanítványok kérdésével, melyet Jézusnak tettek fel feltámadása után amikor megkérdezték: "Uram, ebben az időben állítod helyre Izraelnek a királyságot?"
Az akkoriban élő zsidók számára elképzelhetetlen volt, hogy a Messiás nem válik szerves részévé a fennálló tekintélyes, nagyra becsült zsidó rendszernek. Végülis Isten népe voltak több mint ezer éven át.
A messiást váró zsidók tanításai között biztosan nem volt helye Krisztus másodikmegjelenésének sem!


Amikor tehát Jézus emberként a földön élt, a zsidók kezdték felismerni, hogy nem felel meg téves várakozásaiknak, így kezdték őt úgy tekinteni, mint aki alig több egy lázadónál. Végül együttesen ellene fordultak amikor Jézust a főpapok és farizeusok nyomására elítélték.
Kevesebb mint negyven évvel azután, hogy a zsidók egyhangúlag kiáltották, hogy Jézust öljék meg, a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet és a templomot. Ezáltal az imádat zsidó rendszere, mely 15 évszázadon át létezett, hirtelen véget ért és ezzel annak minden lehetősége is, hogy a jövőben Messiás támadjon a zsidó nemzetből. Jehova szempontjából a zsidó rendszer ellátta a célját, a zsidó nemzet azon hamis várakozásai ellenére, hogy ez az általuk várt módon folytatódni fog. Isten szándékának megfelelően innen került ki a Messiás és ekkor az imádat azon rendszere véget ért.


A hébereknek írt levélből látszik Pálnak azon szándéka, hogy felkészítse a héber keresztényeket a dolgok zsidó rendszerének a végére. Pál a Héberek 13:12-14-ben például ezt írta: "Ezért Jézus is, hogy megszentelje saját vérével a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk hát ki hozzá a táboron kívülre, hordozva a gyalázatot, melyet hordozott, mert nincsen itt maradandó városunk, hanem komoly igyekezettel keressük az eljövendőt."
Talán nehéz lehet ma számunkra megérteni, mekkora kihívás volt még a felkent zsidó keresztényeknek és apostoloknak is az első században, hogy teljesen elválasszák hitüket a zsidó intézményektől melyek alatt éltek.


Példaként arra, hogy milyen mélyen meggyökerezett a judaizmus, vizsgáljuk meg a Cselekedetek 21. fejezetének beszámolóját. Itt az apostolok azon zsidó vádakkal foglalkoznak, hogy Pál hitehagyást tanít. Az apostolok azt javasolták Pálnak, hogy rituálisan tisztítsa meg magát és tegyen felajánlást a templomban, hogy elfojtsák azokat a pletykákat miszerint Mózes hitének és a körülmetélkedésnek az elhagyását tanítja. Pál alázatosan engedelmeskedett, noha mint azt az apostolok is tudták és személyesen egyet is értettek vele, az ő tanítása - hogy Krisztus halála a Mózesi törvény végét hozta el és a körülmetélkedés többé nem szükséges a Jehova Isten előtti helyeselt állapothoz - pontos tanítás. De hiába mutatta be a Mózesi törvény iránti engedelmességét, ez nem fojtotta el haragjukat vagy ellenségeskedésüket, és felkutatva tartózkodási helyét a városban, megpróbálták megölni mert azt prédikálta hogy az imádati rendszer - a dolgok menetének megalapozott útja - mely Jehova helyeslését élvezte nemzedékeken át, véget ért és gyakorlatilag már befejeződött.


Mivel az első századi keresztények ekkor már várták Krisztus "közelgő" visszatértét, úgy tűnik hogy azt is várták, hogy végülis fizikailag  Jeruzsálem városába fog visszatérni. Ámde a Héberek 9:26-ban Pál azt írta, hogy Krisztus "egyszer s mindenkorra nyilvánvalóvá tette magát a világrendszerek befejezésekor ." Mivel a zsidó út (imádati rendszer) hamarosan a végéhez közeledett, Pál emlékeztette a héber keresztényeket, hogy nem Jeruzsálemben van a"maradandó városuk."
Jeruzsálem pusztulása teljesen megsemmisítette a zsidók hamis messiási várakozásait, ők ugyanis elvetették Jézust. Mindazáltal hitpróba volt egyben azoknak is, akik elfogadták Jézust, de bizonyos mértékben még mindig a judaizmus befolyása alatt voltak. A szent város elpusztulása után ezeknek a zsidó keresztények bizonyítaniuk kellett Istennek, hogy ők igazán"az eljövendőt keresik."


Mivel Pál a "világrendszerek befejezése" kifejezést használta Jézus első megjelenésével kapcsolatban, bizonyosak lehetünk abban, hogy az első századi minta különösen fontos azoknak a keresztényeknek, akik"második megjelenése idején" fognak élni, az egész jelenlegi rendszer végének idején.
Ezáltal arra számíthatunk, a héber keresztényekhez és apostolokhoz hasonlóan, akik nyilvánvalóan hamis várakozások hatása alatt munkálkodtak - miszerint Jeruzsálem továbbra is Jehova városa lesz - hogy hitünk hasonlóképpen ki lesz próbálva a végsőkig amikor Krisztus végül megérkezik.
Csakugyan, Malakiás próféta biztosít minket erről a megdöbbentő eseményről, amikor ezt kérdezi: "De ki viseli majd el az ő eljövetelének napját, és ki áll meg, amikor megjelenik?"
A Héberek 12. fejezetében Pál emlékeztet minket Isten félelmetes hatalmára amikor Jehova feltárja magát előttünk, visszaidézve azt az eseményt, amikor Izrael nemzete összegyűlt a Sínai-hegy lábánál, hogy elfogadja a Törvény szövetségét. Ahogy Jehova beszélt Mózessel a hegytetőn, egy hatalmas és félelemkeltő megnyilatkozásban a hegy rázkódott és füst meg tűz borította el. Eloszlatandó minden elméletet, hogy a jelenség természetes vulkáni eredetű -- dobhártyaszaggató trombitálás hallatszik a látatlanból.


Pál a következőkben elmagyarázza ennek az eseménynek a jelentőségét, idézve Aggeus prófétát. Ezt írta: "Hangja akkor megrázkódtatta a földet, most azonban ígéretet tett ezt mondva: "Még egyszer megmozgatom nemcsak a földet, hanem az eget is." A "még egyszer" kifejezés pedig azoknak a dolgoknak az eltávolítását jelzi, amelyek -- mint alkotott dolgok -- rázkódnak, hogy amik nem rázkódnak, megmaradjanak. Tekintve hát, hogy olyan királyságot fogunk kapni, amelyet nem lehet megingatni..."
Az első században a "megrázkódtatott dolgok" az egész zsidó vallási rendszernek bizonyultak -- a szent város, a templom és a papság ki lettek rázva a létezésükből. Mégis, Aggeus próféciája amit az apostol idézett azt mondja, hogy Jehova "megráz minden nemzetet" nem csak Júdea piciny nemzetét. Ígyhát egyértelmű, hogy a felkent keresztények és a világ a prófécia teljes beteljesedésével néznek szembe -- igen, a dolgok egész rendszerének a feledésbe kell rázkódnia, amikor Krisztus másodszor megjelenik. Az egyetlen dolog, ami állva marad miután a por eloszlik az Isten királysága lesz, és azok, akik valóban hittek Isten megingathatatlan királyságában.
Ezen a ponton az Édenben felvetett kérdések félreérthetetlenül lezárulnak.

Jehova válasza az Édenben
felvetett kérdésekre 

Amióta a Jehova elleni lázadásuk következményeként Ádámot és Évát kiűzték Éden kertjéből, az emberi faj elidegenedett Istentől. A bizalmas kapcsolat, melynek Ádám rövid ideig örvendett Teremtőjével romba dőlt. Amikor is Jehova, a leírás szerint, sétálgat Édenben és kényelmesen beszélget Ádámmal minden nap, a történelem további Édenen kívüli feljegyzései Ádám akaratos gyermekeiről, szomorú bizonyságai mennyire elveszetté váltunk Isten személyes felvigyázása és irányítása nélkül. Ahogy az idő előre haladt, még Ádám legigazságosabb leszármazottainak is kihívásnak bizonyult, hogy valóban ismerjék Jehovát és bízzanak benne.


Jehova Isten, habár olyan mint egy határozott és hosszan-tűrő szülő a problémás gyermekével, nem mondott le rólunk. De ő hatalmas bölcsességében tudja, hogy csak egy út van ahogy megtisztíthat esztelenségünktől, és ahogy felfoghatjuk az ő igaz útjainak való engedelmesség áldásait. Azáltal, ha megengedi hogy elszenvedjük büszke ostobaságunk és gyenge hitünk fájdalmas következményeit.
Mint Jehova Tanúi tudják, Istennek az emberiség megváltására vonatkozó céljának központjában Krisztus királyságának a felállítása áll. Az emberiségből kiválasztott 144000 személy társulni fog Jézussal az ő mennyei királyságában . Ők végül meghívást kapnak Jehova lakóhelyébe az Égben -- Isten Városába. 

Mégis, hányan közülünk álltunk meg igazán és gondolkodtunk el mindezen, valamint hányan értékeljük mindazt, amit ez jelent?
Az Édenben az Ördög megvádolta Istent, hogy igazságtalanul visszatart valami jót Ádámtól és Évától. Később, Jób napjaiban, Sátán továbbá azzal vádolta Istent, pusztán vesztegetés által veszi rá a szolgáit, hogy engedelmeskedjenek neki. (Mellesleg ez pontosan az, amit később az Ördög próbált Jézussal, amikor felajánlotta neki a világ királyságait egyetlen imádati cselekedetért cserébe.)
Isten válasza Sátán rágalmazó vádjaira messze túl van azon, amit bármely angyal vagy ember pontosan előre láthatott volna vagy akár képzelhetett. Nem csak hogy Jehova magagondoskodott az eszközről az emberiség jogos megváltására és a paradicsomba való visszahelyezésére -- bizonyítva ezzel hogy szívén viseli az emberiség legjobb érdekeit -- nagylelkűségében Jehova elhatározta, hogy kiválaszt némelyeket az emberiségből és felemeli őket az Égbe.
Mintha ez nem volna elég neki, Isten kegyelme messze tovább terjed néhány ember angyali szellemteremtményként való újrateremtésén. Jehova célja hogy ezeknek a választottaknak megadja, hogy életük legyen önmagukban.

 Ez olyasmi amit emberi lény nem birtokolhat, mert a földi teremtmények természetüknél fogva életük fenntartásához külső forrásoktól függnek. A halhatatlanság nem pusztán örök élet, még Isten angyalai az Égben sem kaptak halhatatlanságot. A halhatatlanság halál nélküli és elpusztíthatatlan élet birtoklását jelenti. A halhatatlan teremtmények nem függnek többé Jehovától, hogy fenntartsa őket. (Mellesleg Jézus Krisztus volt az első teremtmény, aki elnyerte a halhatatlanságot feltámadása után.) Így Jehova nem csak felemel egyszerű emberi lényeket az ő jelenlétébe -- néhányat a degenerálódott emberi faj aljából -- de még azt is szeretné, ha természetben pontosan hozzá hasonlóak lennének -- dicsőséges, halhatatlan, isteni lények.
Nehogy elfelejtsük, ez pontosan az a dolog, amit Sátán mondott Évának, hogy Isten talán fél megadni nekik, amikor azt mondta: "Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek arról, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz."Az Ördög szerint Jehova nem bízott a teremtményeiben és a teremtése nem volt megbízható. De Jehova úgy látta jónak, hogy szeretően megadja ezt a felfoghatatlan ajándékot, hogy éppen olyanná lesz Ádám néhány kiválasztott akaratos fia, mint ő -- pont azok közül, akik oly sok fájdalmat és gyalázatot okoztak neki. Bámulatos és mesteri módon, akkor Jehova igazán igazolja magát, mint az istenek Istene. Nem csak hatalmasabbnak és végtelenül bölcsebbnek bizonyította magát, de Isten gyönyörködhetett abban is, hogy megmutatta erkölcsi magasabbrendűségét emberi és démoni vádlói felett minden elképzelhető módon.


Az Őrdög szembenézve azzal, hogy Jehova milyen váratlan és csodálatos módon válaszolt a kihívására, hogy csökkentse megalázottságát és hátráltassa Isten dicsőséges célját - erőteljesen házal azzal az ügyes hazugsággal, hogy az embernek halhatatlan lelke van. Hasonlóképpen, terjesztette azt a hamis vallási tételt, hogy minden "jó" ember az Égbe jut, amikor meghal, mintha ez a kiváltság a velünk született jogunk lenne, és nem Jehova választásán és az emberiség iránti jóakaratán múlna.
Világos, hogy Sátán célja leértékelni Isten különleges ajándékát a szemünkben, átlagosnakfeltüntetve azt. Az igazság az, hogy Jehova nem engedélyez találkozót magával az Égben egy embernek sem, mégkevésbé halhatatlanságot, hacsak először nem mutatja meg, hogy megtörhetetlen hite van benne és fiában, Jézus Krisztusban.
Mégis, a célból, hogy választottjaiban rettenthetetlen hitet teremtsen, először Jehova elégedetlenségét és gyengéd fegyelmezését kell elszenvedniük; miként még az Úr Jézus is engedelmességet tanult a dolgokból, melyeket elszenvedett.


Ez visszavezet bennünket a Hébereknek írt levélhez és ahhoz, hogy miért figyelmezteti az apostol Isten fiait a fegyelmezés elszenvedésére, miután hosszan beszél a régi idők emberei által kimutatott hit cselekedeteiről. A Héberek 12:8-ban Pál ezt írta: "Ha pedig nélkülözitek a fegyelmezést, amelynek mindenki részese lett, akkor bizony törvénytelen gyermekek vagytok, és nem fiak." Néhány verssel lejjebb ugyanabban a 12. fejezetben Pál részlegesen idézi Ézsaiást, ezt mondva: "Egyenesítsétek ki azért a lelankadt kezeket és az elerőtlenedett térdeket, és továbbra is készítsetek egyenes ösvényeket lábatoknak, hogy ami sánta, ki ne ficamodjon, hanem inkább meggyógyuljon."
Ézsaiás 35. fejezete, melyet Pál idéz, Jehova intése Izraelnek, miután mint nemzet elszenvedték Isten büntetését. Ezért mondja Jehova a népének, hogy bátorodjanak fel, mivel a szentség széles útját nyitotta meg, hogy a kiszabadítottak visszatérjenek Sionba. Valójában a prófécia a szellemi Izraelre alkalmazható, miután Jehova megfegyelmezte őket. Így hát Pál apostol igazán figyelmezteti a keresztényeket, akik a dolgok egész rendszerének vége idején élnek, amikor Jehova megrázza az eget és a földet, és szigorúan megfegyelmezi azokat, akiket fiainak nevez. Ez jelezné az alkalmat, amikor a szellemi Izrael végül a félelmetes égi Sion hegy előtt állna.

"Nem rejtőzik el többé
Nagy Oktatód"
 

Mint a világmindenség alkotója és jogos uralkodója, Isten egyedülálló módon képesített hogy irányítsa teremtményeit és kinyilvánítsa gondolkodásmódját a dolgokról. Mégis, talán Isten céljaihoz illő hogy a háttérben marad, elrejti magát és egyszerűen hagyja, hogy az események a maguk természetes módján folyjanak hogy életfontosságú leckét tanítson a teremtményeinek. Jehova szempontjából az emberiség történelme az Édenből való kiűzetésünk óta a hiábavalóságok hosszú sorozata. Bölcsességében Jehova megengedte akaratos teremtményeinek, hogy eljussanak a mostani pontra, amikor a civilizáció alkalmasnak látszik az utolsó lecke megtanulására: hogy az Istentől való függetlenség teljes és katasztrofális zsákutca.
Jehova természetesen látja a véget kezdettől fogva, de nekünk meg kell tapasztalnunk a véget hogy teljesen hasznunkra legyen az, amit Isten még tanítani akar nekünk. Ennek a világnak a katasztrofális vége nem egy ésszerűtlen és haragvó Isten valami hóbortos cselekedete, ahogy néhányan talán képzelik. Inkább az emberi ostobaság, bűn, és az Istenbe vetett hit hiányának az eredménye: egy veszélyes keverék, mely elkerülhetetlenül elvezeti a világot a megsemmisülés szélére.


A véget közvetlenül megelőző aggasztó események során fog Jehova azok Nagy Oktatójává és Megmentőjévé válni, akik bíznak benne. Ezért mondja az Ézsaiás 30:20: "Jehova nyomorúságot ad nektek kenyérként, és elnyomást vízként; ámde nem rejtőzködik el többé nagy Oktatód, és szemeid látni fogják nagy Oktatódat."
Mivel Jehova Tanúi állítják, hogy Jehova a mi nagy Oktatónk, mikor lesz, amikor Jehova "nem rejtőzik el" többé? Igazán olyan felvilágosultak lettünk, hogy mondhatjuk, a szemeink látják a mi nagy Oktatónkat? Ha mi, mint szervezet, azt képzeljük, hogy mindenre megtanítottak, amit tudni kell hogy ezt kijelenthessük, akkor meg kell vizsgálnunk, mit mondott Pál a Korintusziaknak: "Ha valaki azt gondolja, hogy ismeretet szerzett valamiről, még nem ismeri úgy, ahogy ismernie kellene."
Az Ézsaiás 30. fejezete szerint Jehova az Ítéletnap során térja fel magát mint nagy Oktató. Ezért mondja az Ézsaiás 30:18: "És ezért várni fog Jehova, hogy kegyes legyen hozzátok, és ezért felkel, hogy irgalmazzon nektek. Mert Jehova az ítélet Istene. Boldogok mindazok, akik várnak reá."
Mivel Jehova nyilvánvalóan nem hozta el még ítéletét, bizonyos, hogy kegyelmet sem mutatott népe felé egy olyan időszak során, amikor ők szenvedéstől és elnyomástól sújtottak. Mivel ez a helyzet, az Ézsaiás 30:21-nek egy jövőbeli beteljesedése kell legyen, Krisztus kinyilatkozása idején. Ezért mondja: "Füleid meghallják a szót, mely mögötted szól: "Ez az út. Ezen járjatok!", ha jobbra térnétek, vagy ha balra térnétek."
Használjuk a józan eszünket és kérdezzük meg: Ha Jehova feltehetőleg most vezetője és tanítója népének (ahogy most állítjuk és hisszük) és a népe hallja az ő hangját maga mögöttnem azt mutatja ez, hogy Isten népe rossz úton jár és végül is egy teljes fordulatot kell csinálnia? Más szavakkal: ha azt állítjuk, hogy Isten népe vagyunk, végül is ki kell egyeznünk azzal a ténnyel, hogy a próféciák azt mutatják, mint szervezet tévúton vagyunk.

"Írd fel egy táblára,
hogy Tanúként szolgáljon
egy bizonyos eljövendő napig"  

Egy ember sem képes megmondani, mit hoz a jövő. Valójában a történészek még a múltonsem tudnak megegyezni! Csak Isten képes tévedhetetlenül előrelátni, mit hoznak az előttünk lévő napok. Amikor a prófécia beteljesedik, nem csak arra szolgál, hogy igazolja Jehovát mint Istent; hanem eszközként is szolgál, hogy Isten eljuttassa utasításait és bírói döntéseit a megfelelő időben, mivel Isten nem kommunikál közvetlenül az emberekkel a Biblia megíratása óta. Így a prófécia, mely évszázadokkal ezelőtt íratott meg létfontosságú üzenettel szolgálhat a jóval később élőknek. Jehova a következőket mondva utasította prófétáját Ézsaiást: "Most jöjj, írd fel egy táblára a jelenlétükben, és könyvbe jegyezd fel, hogy meglegyen egy bizonyoseljövendő napig, tanúságul időtlen időkre." (Ézsaiás 30:8)
Az első században Krisztus élet-halál fontosságú utasításokat adott azon tanítványoknak, akik Jeruzsálemben fognak élni akkor, amikor a római seregek megkezdik az ostromot a város ellen. Amikor a keresztények látták a megjövendölt "utálatos dolgot" állni Jehova szent templomában, akkor azonnal ki kellett menekülniük a városból és Júdeából. Mégis, Jézus prófétai utasításai szintén figyelmeztetőek azoknak a keresztényeknek, akik akkor élnek, amikor a végső "nagy" nyomorúság elborítja az egész földet. Azok az első századi események mintául szolgálnak azokra az eseményekre amelyek előre láthatóan megismétlődnek, amikor napjainkban Isten szent helye el fog pusztulni.


Sajnos az Őrtorony és Jehova Tanúi, a számos prófécia téves értelmezéséből következő várakozásaik miatt, elmulasztották felismerni, hogy mi az a szent hely melyről Jézus azt mondta, hogy el fog pusztulni.(Lásd a Véget ért a pogányok ideje 1914-ben? című tanulmányt.)  
Ez és a mi többi téves várakozásunk kellemetlen helyzetbe hoztak minket, ami által mi mint szervezet, bizonyosan meg leszünk lepve az előre nem látott váratlan eseményektől. A 74. zsoltár kétségtelenül arról a helyzetről beszél, amely akkor fog előállni, amikor Krisztus próféciái a szent helyet illetően valósággá válnak.
Például a zsoltár ezt mondja: "Mindent feldúlt az ellenség a szent helyen. Ordítoztak ellenségeid találkozási helyedbelsejében. Jeleiket tették jelekké." (Zsoltárok 74:3-4)
VA 8-10 versek így folytatják: "Ők is, utódaik is így szóltak szívükben: "Isten minden találkozási helyét fel kell égetni az országban!" Jeleinket nem látjuk, nincs többé próféta, és senki sincs nálunk, aki tudná, hogy meddig még. Meddig, ó, Isten, meddig gyalázkodik még az ellenfél? Hát örökké megveti nevedet az ellenség?"


A zsoltáros utalása a "jeleinkre", , amit nem látunk, és hogy próféta nélkül vagyunk, aki felfogná mi történik, csak azon hamis várakozásaink eredménye lehet, melyeket mi mint szervezet elfogadtunk. Ironikus módon Jehova megjövendölte, hogy a mi intézményes prófétáink halálba vivő úton fognak vezetni minket, ahol végül elérjük azt a pontot, amikor úgy látszik, Jehova szava tévedett. A vád, hogy Jehova Tanúi "hamis próféták", , igaznak fog mutatkozni. Az ellenség teszi "jeleit jelekké", ez összhangban van Dániel próféciájával, mely megjövendölte, hogy a vad ábrázatú király "az igazságot folyton a földre vetette." (Lásd még az Antikrisztus rejtélye c. tanulmányt)
Mint minden Jehova Tanúja tudja, azt várjuk, hogy a kereszténység eltűnik a nagy nyomorúság kezdetén. Ez az egyik "jel", hogy várhatjuk a paradicsomba való átmenetel beteljesülését. Más jelek mellett, ez az amit szervezetünk "prófétái" előre láttak Isten Szavát vizsgálva a jövőt illetően. Közülünk senki sem vonja igazán kétségbe az események sajátos rendjét, melyek a várakozásunkat alkotják.
Ha tehát azok az események, amelyekre tanítóink vezettek, hogy higgyünk benne, nem következnek be, ez a hitünk kipróbálására fog szolgálni, mintha valójában hamis próféták vezettek volna félre bennünket.


Még rosszabb, hogy a mi "prófétáink" nem vették észre, hogy a csapás melyet várunk, hogy elkövetkezik a kereszténységen, valójában valójában Jehova népére jön el! Lenne-e nagyobb okuk ellenségeinknek, hogy gyalázzák Jehova nevét, az Istent, akinek nevét viseljük? Pál ezért figyelmeztette a keresztényeket, hogy ne merüljünk ki, amikor fegyelmezést kapunk, mivel bizonyosan lesz részünk benne. És ezért kapott Ézsaiás ihletést, hogy leírja a buzdítást nekünk, hogy várakozzunk Jehova ítéletére, még ha minden veszni is látszik.
Ha elfogadjuk ezt, abba a helyzetbe kerülünk, hogy felfogjuk, amit az Ézsaiás 30. fejezetevalójában jövendöl, és amiért Isten ezt mondta: "könyvbe jegyezd fel, hogy meglegyen egy bizonyos eljövendő napig, tanúságul időtlen időkre." Mivel a próféciának tanúságul kellene szolgálnia egy eljövendő eljövendő napig, és mivel a szellemi Izrael számára íródott, pontosan mit láttat velünk? Ez vezet el témánkhoz, az Őrtorony közelgő összeomlásához.

"Jaj a makacs fiaknak
-- ez Jehova kijelentése" 

Az Ézsaiás 30:1 nem az első hely, ahol Isten "jaj"-t mond népére. Valójában az Ézsaiás minden fejezete a 28-tól a 31-ig hasonlóan kezdődik. Az Ézsaiás 28:1 ezt mondja: "Jaj Efraim részegesei büszke koronájának..." Az Ézsaiás 29:1-ben ezt olvassuk: "Jaj Árielnek, Árielnek..." Az Ézsaiás 31:1 szerint "Jaj azoknak, a kik Egyiptomba mennek le, ... és Jehovát nem keresik!"
Az Ézsaiás 30:1 egészében ezt mondja: "Jaj a makacs fiaknak -- ez Jehova kijelentése, akik hajlanak arra, hogy tervet vigyenek véghez, de nem tőlem valót, és hogy italáldozatot öntsenek ki, de nem az én szellememmel, csak hogy bűnt bűnre halmozzanak; akik meg se kérdezve a számát útnak indulnak, hogy lemenjenek Egyiptomba,"
Jehova "fiainak" szabad hozzáférése van Atyjuk tanácsához, de makacsul elutasították, hogy bízzanak Isten bölcsességében. Ehelyett azt színlelték, hogy Isten útja szerint teszik a dolgokat, miközben ugyanakkor saját erejükben és emberi szövetségekben bíztak. Ahogy a szövegösszefüggés mutatja, ennek a fejleménynek jóval távolabbi hatása van, mint csupán az ókori Izrael. A végső beteljesedés Isten ítéleteinek leleplezésekor történik a dolgok rendszerének vége során. Ahogy a 8. vers mutatja, ez Isten tanúságaként szolgál a jövőre, időtlen időre.


Összehasonlíthatók Jehova modernkori tanúi Izraelnek ezekkel a makacs fiaival? Sajnos igen. "Tervet viszünk véghez," abban az értelemben, hogy kimutatjuk vágyunkat Isten imádata iránt; de felajánlásunk nincs szükségszerűen összhangban Isten szellemével. Az "italáldozat kiöntése" ("szövetség kötése", Károli) -- egyértelműen nem Jehova szellemével -- látható az Őrtorony Társulat gusztustalan NGO tevékenységéből és hogy felhasználta az Ébredjetek!-et a globalizmust támogató propaganda terjesztésére.
Nyilvánvalóan, a Társulatot képviselő jogászok szintén "hátsó szobában" kötöttek alkut politikai képviseletekkel azért, hogy előmozdítsák az Őrtorny érdekeit bizonyos országokban. Például a '90-es évek végén az Őrtorony jogi elismerését megtagadta a bolgár kormányzat, mert értesültek, hogy az Őrtorony kényszeríti tagjait a vérátömlesztés visszautasítására, kiközösítéssel fenyegetve őket. Nos, a jogászok kompromisszumra jutottak. A bolgár kormány megadta a jogi elismerést az Őrtoronynak és a "lelkiismereti szolgálatmegtagadó" státuszt és viszonzásul az Őrtorony beleegyezett, hogy nem közösíti ki azokat a bolgár tanúkat akik vérátömlesztést fogadnak el. 


Más ügyekben is születtek kompromisszumok jogi előnyökért, mint például a szavazás és az alternatív katonai szolgálat kérdésében. Ez a hajlandóság az "alkudozásra" hitbéli dolgokban azt mutatja, hogy Jehova Tanúi modern kori szellemi vezetőire és szóvivőire jól illik a prófécia jellemzése, mint "akik hajlanak arra, hogy tervet vigyenek véghez, de nem tőlem valót." Látva a készséget a kompromisszumra az Őrtorony saját érdekei védelméért, mit feltételezhetünk, hogy fog reagálni a Társulat, amikor a saját maga semmivé válásával fog szembenézni? Tényleg, mi hogyan fogunk reagálni?
Az uralkodó nézet Jehova Tanúi közt csakugyan az, hogy Isten meg fogja védelmezni szervezetét a világra eljövő csapástól. Elképzelhetetlen számunkra, hogy a Társulat lehetne Jehova haragjának tárgya. Mégis, az Ézsaiás 30:25 megjövendöli, hogy Isten felépülést biztosít népének, de csak a katasztrófa után"a nagy öldöklés napján, amikor a tornyok leomlanak." A 26. vers ezt mondja: "azon a napon, amelyen Jehova bekötözi népénektörését, sőt a verése miatti súlyos sebet is meggyógyítja."


Mivel Jehova Tanúi Isten népének tartják magukat, fel kell ismernünk, hogy a prófécia -- mely leírja a "népe" törését és súlyos sebesülését -- nem más, mint Isten ítélete ellenünk. De az Őrtorony bibliamagyarázói úgy döntöttek, hogy vakok maradnak az ilyen isteni ítéletekkel kapcsolatban. Úgy tűnik, inkább fenntartják azt az illúziót, hogy az Őrtorony Isten tökéletes szócsöve és hogy Isten valahogy köteles nekünk adni dicsőségét, ahelyett hogy megértenék, hogy mi mint szervezet Jehova nemtetszésére és fegyelmezésére számíthatunk.
Az Őrtorony Társulat vezetősége megkérdőjelezhetetlenül olyannak bizonyult, mint a makacs "fiak", makacsul ragaszkodva idejétmúlt, pontatlan prófécia magyarázatokhoz, annak ellenére, hogy fel kellett ismerniük, hogy ezek a tanítások hibásak. Szintén süket fülekre találtak azok a panaszok, amelyek az Őrtorony veszedelmes eljárásmódjai miatt jutottak el hozzájuk, különösen a gyermekmolesztálási üggyel kapcsolatban. És mint említettük, a Jehovába vetett bizalmat a nemzetekkel való "egyezkedésekre" és "kompromisszumokra" cserélték fel.
És mint ha ez nem volna elegendő ok Istennek, hogy súlyos csapással sújtsa népét, a szervezet egyre inkább az elnyomáshoz folyamodik. Annak érdekében, hogy fenntartsák a hazugságot és a gyülekezetek feletti ellenőrzést, a helyi vének időnként szörnyű katolikus inkvizítorokhoz vagy a modern kori tálibokhoz hasonlóan tevékenykednek. Sok becsületes és őszinte keresztény válik bírói eljárás vádlottjává pusztán azért mert megkérdőjelezni az Őrtorony tanításainak vagy eljárásmódjainak jogosságát.


Mint az ókori zsidó rendszer, akik megpróbálták elhallgattatni Jehova prófétáit, a Társulat szintén hajlamos elnémítani bármilyen javaslatot, hogy Jehova ítéletét talán ránk lehet alkalmazni. Ezért mondja Isten a továbbiakban makacs fiainak: "Mert lázongó nép ez, hazug fiak, fiak, akik nem akarják hallani Jehova törvényét, akik azt mondják a látóknak: 'Ne lássatok', és a látnokoknak: 'Ne lássatok nekünk igaz dolgokat. Beszéljetek nekünk hízelgéseket, lássatok megtévesztéseket'."
Miközben szinte mindegyik bibliai próféta nyíltan megjövendölte, hogy a szellemi Izrael Isten ítélete alá fog kerülni, az Őrtorony Társulat elhatározta, hogy a prófétai látomások minden negatív vonatkozását a kereszténységre alkalmazza vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja az ilyen kijelentéseket. Tényleg "hazug fiak"! Azt mutattuk ki, hogy vonakodunk meghallani Jehova törvényét ebben a dologban. A "látnokok" azok, akik "látják" a prófétai látomások pontos értelmét, melyeket Jehova eredetileg a bibliai látnokoknak és prófétáknak adott. De mint ahogy a zsidók nem voltak fogékonyak, mi akarjuk elfogadni Isten tanácsát mely az írásokban találhatók. Jobban szeretünk "hízelgő beszédet" hallani arról, hogy micsoda "szellemi paradicsomban" élünk és Jehova hogy megdicsőíti az ő úgynevezett 'látható szervezetét'. Jehova köteles kemény fegyelmezéssel bánni makacs fiaival, hogy ráébressze őket bolondságukra.


Mivel mint szervezet nem fogadjuk fenntartás nélkül Isten szavát, egészen valószínű, hogy amikor a rendszer összeomlik és a zsarnokság napja elkezdődik az Őrtorony elkeseredetten próbálja majd megmenteni magát "lemenve Egyiptomba", ahogy az volt a múltban, világi forrásokból keresve a segítséget. Ez egy újabb tragikus bizonyítéka a "bűnt bűnre halmozásnak"
Ezen bizonyítékok fényében nyilvánvaló, hogy a legfontosabb dologgá vált a szervezet számára, hogy állandósítsa magát mint szervezet. Ironikus, de minél 'sikeresebbé' válik az Őrtorony, annál sebezhetőbbé válik. Ez azért van így, mivel egy hatalmas kiadói szervezet, mint amivé az Őrtorony Társulat is vált az elmúlt évtizedekben, életfontosságúan kötődik a dolgok rendszerének folytatódó stabilitásához a munkájuk bevégzése érdekében. Egy újabb világháború, globális gazdasági válság vagy pénzügyi összeomlás, statárium bevezetése a belföldi terrorizmus vagy egy világméretű diktatúra miatt, súlyos perek az Őrtorony ellen vagy ezek és más előre nem látható nehézségek kombinációja, szélsőségesen nagy nyomás alá helyeznék az Őrtorony Társulatot. Szükségszerűen, amikor nyomás alá kerülünk, akkor derül ki, hogy igazán bízunk-e Istenben vagy sem.

"Ezért olyan lesz nektek ez a vétek,
mint egy már-már leeső, megrepedt faldarab,
egy kitüremkedés a magasba nyúló falon"  

Isten prófétája folytatja leírását: "Azért így szól Izrael Szentje: "Mivel megvetitek ezt a szót, és a csalásban meg a csalárdságban bíztok, és arra támaszkodtok, ezért olyan lesz nektek ez a vétek, mint egy már-már leeső, megrepedt faldarab, egy kitüremkedés a magasba nyúló falon, amely hirtelen, egy pillanat alatt leomolhat.""
Miközben nem tudjuk pontosan megmondani, mit tár fel a jövő, megítélhetjük az Őrtorony vezetőség múltbeli teljesítményéből, hogyan reagálhatnak amikor súlyos csapással szembesülnek. A próféciával összhangban, bármilyen politikai vagy gazdasági befolyás melyet a Társulat szerzett magának a világban, nem védi meg a teljes és végleges összeomlástól a szervezetet a közeli jövőben.
Bizonyos, hogy az 1914-es tanítás, melyhez az Őrtorony kitartóan ragaszkodik a hibásságát igazoló hegyként tornyosuló bizonyítékok ellenére és mely a szervezet prófétai alapja, azonnal össze fog omlani Jézus Krisztus valódi jelenlétekor. Az Őrtorony téves bibliai magyarázatai erős falként épültek fel, melyre ostoba módon támaszkodunk. De semmilyen dogmatizmus vagy jogi manőverezés nem képes megtámasztani az Őrtorony falát, ami leomlásra van ítélve.


Jehova Tanúi modern kori története meggyőzött sokunkat, hogy az Őrtorony Társulat mindig győzni fog. Amikor Jehova Tanúit üldözték a múltban, mindig volt számunkra hely ahová menekülhettünk. Gyakorta találtunk enyhülést a kormányzatok alkotmányára hivatkozva, melyekben jogi biztosíték volt a vallásszabadságra. A mai napig az Őrtorony jogi osztálya keresi a vallásszabadság lehetőségeit Jehova Tanúi érdekében. A szervezet támogatást jelentett Jehova Tanúinak a nyomor vagy szerencsétlenség idején is. Kezdtük feltételezni, hogy a szervezet mindig az igazságot szólja és tanítja és helyesen cselekszik. Így, természetesen, kezdtünk Őrtorny Társulatra támaszkodni, mintha védőfal lenne körülöttünk. De bármely emberi intézményben bízni, különösen olyanban mely azt állítja, hogy Jehova látható szervezete, súlyos hiba. A példa amit megvizsgáltunk, hogy a zsidók miként bíztak a zsidó rendszerben, elegendő bizonyíték kell hogy legyen.


Kevés a kétség afelől, hogy minden, amit Isten "földi" szervezetének nevezünk, a tanításaival és eljárásaival, valamint a Társulat fizikai infrastruktúrájával együtt, a prófécia által pusztulásravan ítélve. Mivel azonban tévesen egy szervezetben bíztunk, nem pedig Jehovában, a prófécia folytatódik, és elmondja a végeredményt: "És össze fogják törni, ahogy a fazekasok nagy korsóját törik össze, kíméletlenül darabokra zúzva, úgyhogy nem találni találni törmelékei között olyan cserépdarabot, amellyel tüzet lehetne kaparni a tűzhelyből vagy vizet lehetne merni a mocsaras helyről."
Igen, Jehova "földi" szervezete darabokra lesz zúzva!
Jehova Tanúi talán jobban szeretnék azt hinni, hogy ez a prófécia nem alkalmazható Istenmodern kori Izraelére, és a hozzá tartozó Őrtorony Társulatra, de a következő vers megmutatja, hogy valójában igenis alkalmazható. Az Ézsaiás 30:15 ezt mondja: "Mert ezt mondta a legfőbb Úr, Jehova, Izrael Szentje: "Visszatérés és megnyugvás által nyertek megmentést. Erősségetek abban mutatkozik meg, hogy nyugodtak maradtok és bizakodók vagytok." De ti nem akartátok."'
Jehova kijelentésével összhangban annak érdekében, hogy kegyelmet és megmentést kapjunk amikor a nyomorúság eljön ránk, zavartalannak kell maradnunk és egyszerűen Istenben kell bíznunk. Nem kétséges, Jehova Tanúi feltételezik,
 hogy természetesen ezt fogjuk tenni.

Megkérdezhetjük: milyen alapja van a kereszténységnek, hogy bízzon Jehova megmentésében? Semmilyen. Így hát azok, akiktől Jehova elvárja, hogy bízzanak benne, nem lehetnek mások, mint Jehova Tanúi. De a próféciával összhangban azok, akiket Jehova kész lenne megmenteni, nem fognak bízni benne amikor az idő elérkezik. Kétségtelen, hogy a saját erőnkben kezdtünk bízni, valamint emberi szervezetekben és intézményekben. Ámde semmilyen emberi szervezet nem nyújthat majd segítséget Isten haragjának forrósága idején. Az eredmény az lesz, hogy "Ezer fog remegni egynek a dorgálásától; ötnek a dorgálásától menekültök, mígnem úgy maradtok, mint a pózna a hegy tetején, és mint jel a dombon."
Micsoda magasztos látvány lesz, amikor Jehova büszke népe megrémül a zsarnoki ellenségtől. Csak egy ilyen megalázó tapasztalat fogja biztosítani a körülményeket, ami által térdre esünk és felismerjük, hogy soha ne várjunk túl sokat Jehovától vagy ne színlelve szolgáljuk őt. De mivel Jehova célja kapcsolódik az ő felkent gyülekezetéhez, remegésünk az ellenség előtt kötelezi Jehovát, hogy felkarolja megfegyelmezett népe ügyét.
Az ítélet során kényszerítve leszünk, hogy teljes vallomást tegyünk Isten előtt minden bűnünkről és bolond dolgunkról amit tettünk, mint szervezet és egyénenként is. És Jehova Tanúinak könyörögni kell majd Istenhez kegyelemért a hatalmas szégyen miatt, melyet szent nevére hoztunk. Ezért folytatja így a 18. vers: "És ezért várni fog Jehova, hogy kegyes legyen hozzátok, és ezért felkel, hogy irgalmazzon nektek."


Minden embernek hamarosan meg kell tanulnia a fájdalmas leckét, miszerint Jehova Isten ennek a világnak az igazságos Szuverénje. A rémálom, amellyel hamarosan szembe kell néznie a világnak, minden kétségen felül bizonyítani fogja, hogy az embereknek egyszerűen nincs kellő bölcsességük, hogy uralkodjanak maguk felett.
Végül Jehova Tanúinak azt is meg kell tudniuk, hogy Jehova olyan Isten, amilyennek ezideig nem ismertük. Igaz, hogy értelmünkkel már felfogtuk, hogy Jehova az Isten. De időnként úgy élünk, mintha nem lenne az. És mivel Jehova rejtve marad előttünk mindaddig, míg az ítélete láthatóvá nem lesz, hajlamosak vagyunk a magunk tanácsát követni és saját megértésünkben valamint erőnkben bízni. Szervezeti utunk a megváltásra nagyon rutinszerűvé vált. A saját magunk választotta út végeredménye a saját kudarca lesz, amiből csak irgalmas Istenünk menthet meg. 
Arról, hogyan fogadjuk Jehova szigorú fenyítését és utasítását, ezt jövendöli a 22. vers: "És beszennyezitek majd ezüstből készült faragott képmásaid borítását és öntött aranyszobrod testhez álló ruházatát. Kiszórod őket. A havivérzéses asszonyhoz hasonlóan ezt mondod neki: "Merő szenny!""
Pál apostollal összhangban az emberek között magasztos dolog utálatos Jehova előtt. Az ítélet során Jehova ismertté teszi utálatát, így soha többé nem fog Jehova népe bolondul felmagasztalni semmiféle úgynevezett "földi" szervezetet arra a magasztos szintre, ahol most az Őrtorony van. Mihelyt eldobjuk a tisztátalan dolgokat melyek botlásunkat okozták és mihelytelfogadjuk Jehovát mint Nagy Oktatónkat, akkor, és csakis akkor Isten elhozza az igazi felszabadulást, kitöltve teljesen a szellemi paradicsom rég várt áldását.
Igazából ez lesz az, amikor Jehova választottjai 'oly tündöklően fognak fényleni Atyjuk királyságában, mint a nap.' Azért, mert Jehova személyesen tölti ki szent szellemét közvetlenül mindegyikükre. Az eredmény ragyogó új világosság lesz és új szellem mindegyikükben, olyasmi amit még egyikünk sem tapasztalt vagy képzelt azelőtt.
Az Ézsaiás 30:26-ban Jehova megmutatja az a jövőben kinyilatkozó igazság fényét a szó szerinti fénnyel összehasonlítva. Ezt olvassuk: "A telihold fénye olyan lesz, mint az izzó nap fénye, és az izzó nap fénye is hétszerte erősebb lesz, olyan, mint a hétszeres nappali fény, azon a napon, amelyen Jehova bekötözi népének törését, sőt a verése miatti súlyos sebet is meggyógyítja."

"Ha majd Sion népe Jeruzsálemben lakik,
semmiképpen sem fogsz sírni." 

A Bibliában feljegyzett történetek Jehova ókori Izraellel kapcsolatos bánásmódjáról azt mutatják, hogy gyakran a szigorú fenyítés az egyetlen mód, ahogyan Isten elérheti népének szívét. De afelől is nyugodtak vagyunk, hogy habár Jehova nem ad felmentést a megérdemelt büntetés alól, ő azután "jó és kész a megbocsátásra."
A legbátorítóbb, amit Ézsaiás próféta mond: "Ha majd Sion népe Jeruzsálemben lakik, semmiképpen sem fogsz sírni. Ő kegyes lesz hozzád kiáltásod hangjára; mihelyt meghallja, válaszol neked."
Nem kellene feltételeznünk, hogy bárki megmenekülésben részesülhet, hacsak előbb nem kerülünk szörnyű és tehetetlen helyzetbe, hogy ezáltal legyünk kényszerítve Jehovához kiáltani kegyéért. Valójában Isten felkészítette a hitünket hogy képes legyen kiállni a tőle jövő súlyos csapást, így végül megengedheti nekünk, hogy belépjünk királyságába.


Ez visszavisz minket Pál leveléhez melyet eredetileg a hébereknek írt. Talán most már jobban megérthetjük miért figyelmeztette az apostol a keresztényeket, hogy ne vonakodjanak a félelmetes égi Sion Hegy előtt állni. Isten valódi városa az égben van, nem a földön. A Héberek 12:18 elmondja: "Mert ti nem a megtapinthatóhoz, a tűzzel lángra lobbantotthoz, sötét felhőhöz, sűrű sötétséghez és fergeteghez járultatok".
Ha nincs megmaradó városunk itt a földön, mely látható vagy "érzékelhető", ahogy Pál mondta, akkor félrevezetjük magunkat, ha bármiféle látható "földi" szervezet feltételezett állandóságában bízunk. Ahogy a Zsoltárok 127:1-ben olvassuk: "Ha Jehova nem építi a házat, Hiába fáradoznak az építők. Ha Jehova nem őrzi a várost, Hiába virraszt az őr."
Nem, az Őrtorony Társulat eljövendő összeomlása nekünk, mint Jehova Tanúinak nem a hitünkvégét végét jelenti majd: ez az igazság pillanata lesz hitünk számára, a szükséges tűzpróba. Ez fogja jelezni számunkra Jehova félelmetes ítéletnapjának kezdetét és a nagyon szükséges fenyítéssel és megalázással fog szolgálni a szervezet vezetőségének. Valamint a számunkra szükséges fegyelmezéssel is fog szolgálni és kiigazítja téves nézeteinket, valamint téves bizalmunkat egy olyan rendszer állandóságában, amelynek csak egy rövid szerep jut Jehova szándékában, ugyanúgy ahogy a zsidó imádati rendszerrel is volt egykor.
És a legvégső ok, hogy előre tekintsünk az Őrtorony Társulat eljövendő összeomlására, hogy ez fogja lehetővé tenni Jehovának, hogy véglegesen és teljesen mértékben igazolja magát, mint Isten és Megmentő.
Angolul megjelent: 2003. január 8, magyarul: 2003. október 22. 

2015. október 4., vasárnap

Véget ért a pogányok ideje 1914-ben? (Ewatchman-tanulmány)

Folytatom  a  megszűnt, reformer  szellemiségű, -de  a  Jehova Tanúi  teológiájához   ragaszkodó  Ewatchman.Hu  
weboldal  emlékére  indított  sorozatomat.  
(Nem  is  sejtettem, hogy  sorozat  lesz  belőle....  )
Most  is  egy  korábban  olvasható, de  a  weboldalukkal  együtt  elveszett  tanulmányt  publikálnék.
Bár  vannak    olyan  megfogalmazások  a  postban,
amikkel  nem  értek  egyet,
de  mindenképpen  sajnáltam  volna, 
ha  a  megszűnt  weboldallal  a  tanulmányok  is  elvesztek  volna.

Mit  érezhettek -gondolhattak  a  gondolkodni  merő Jehova  Tanúi
Jézus  láthatatlan  eljöveteléről,  
ami - Jehova  Tanúi  szerint- 1914-ben  történt?


Erről  szól  a  következő  post.


Véget ért a pogányok ideje 1914-ben?


1914 október 2-án a Watchtower Bible and Tract Society alapítója és elnöke belépett a Béthel ebédlőjébe, és meglepő bejelentést tett a főhivatal személyzetének: "A pogányok ideje véget ért; királyaik ideje lejárt!" Az 1920-as évek óta az Őrtorony azt tanította, hogy Krisztus 1914-ben megkapta a királyságot a világ felett, és ennek következményeként Sátánt és az összes démon angyalát levetették az égből ebben az évben, ami példátlan bajok időszakát hozta a világra.
Abban az időben, amikor Charles Russell tájékoztatta a bibliakutatókat, hogy a pogányok ideje véget ért, az elgondolásai nagyrészt az időszámítás egy értelmezésén alapultak. Sajnos Russell pásztort, ahogy nevezték, elbűvölte és nagyban befolyásolta a piramidológia is. Azonban 1914 óta a számos háború, élelmiszerhiány, földrengés valamint a civilizáció általános erkölcsi romlása sokakat meggyőzött arról, hogy valóban a dolgok jelenlegi rendszerének az utolsó napjaiban élünk.
Megkérdőjelezhetetlen hogy 1914 egy stratégiai fordulópont volt a történelemben. Az első Világháború, vagy a Nagy Háború ahogy eredetileg hívták, egy katasztrófa volt Európa számára ami egészen napjainkig visszhangzik. De ez a dátum, ami közel egy évszázaddal van a hátunk mögött, valóban a világtörténelem legfontosabb eseményének a kezdete volt? Ez a kérdés nem az Isten szent ígéreteibe vetett hit hiánya miatt merül fel. Éppen ellenkezőleg, a legfontosabb kívánságunknak kellene lennie, hogy megtudjuk amennyire emberileg csak megbizonyosodhatunk, hogy 1914 Isten Királysága uralmának kezdete volt-e, vagy ez az esemény még mindig előttünk áll.
Mindenesetre Jehova ítéletnapját nem tehetjük közelebb vagy távolabb még egy órával sem azáltal, hogy elfogadjuk-e 1914 tantételét vagy sem. A jelenlegi értelmezésünk a próféciáról nem befolyásolja, hogy Jehova nagy napja elkerülhetetlenül el fog jönni, valószínűleg hamarabb, mint később, és nem pont olyan módon, ahogyan talán várjuk. Jehova elkövetkező ítéleteinek a félreértése költségesnek bizonyulhat számunkra és szinte biztosan egy nagy átrostálást és megtisztítást fog eredményezni az egész szervezet részére.
Ami aggodalomra ad okot, az az a tény, hogy amikor a múltban bármilyen viszonylag jelentéktelen "kiigazításokat" tettek az Őrtorony tanításaiban vagy értelmezéseiben, mindig volt egy bizonyos számú veszteség a hűségesek között, akik nem tudták elfogadni a változást, és ennek következtében elestek az igazságtól. Pozitív értelemben ijesztő megfontolni a zűrzavar azon állapotát, ami a szervezetben fog keletkezni, abban az esetben, ha ki kell egyeznünk a valósággal ami ellenszegül a régóta dédelgetett prófétai értelmezésünknek 1914-el és Krisztus jelenlétével kapcsolatban. Ezért jobb, ha már most felkészítjük az elménket követve az apostoli figyelmeztetést, hogy "bizonyosodjatok meg mindenről; erősen ragaszkodjatok ahhoz, ami kiváló."
Az apostolok írásai figyelmeztetnek bennünket, hogy ne csak a tantételekre figyeljünk, hanem a próféciára is. Például a 2Péter 1:19 ezt mondja: "Következésképpen még biztosabb nálunk a prófétai szó; és jól teszitek, ha figyelmet fordítotok rá, mint egy sötét helyen -- a szívetekben -- fénylő lámpára, míg nappal nem virrad, és fel nem kel egy hajnalcsillag."
A Jelenések 2:26-28-ban Jézus megígérte a hűséges és győztes felkent testvéreinek, hogy részt vesznek a királyi hatalom gyakorlásában, amikor szétzúzza a nemzeteket, és a 28. vers kifejezetten ezt mondja: "és neki adom a hajnali csillagot." Mivel Jézus és a 144000 társult királyai még nem törték össze a nemzeteket mint agyagedényeket egy vasvesszővel, ebből következik, hogy Krisztus még nem adta meg testvéreinek a halhatatlanság és a teljes megvilágosodás "hajnalcsillagát". Mivel ez a helyzet, így a próféciákra több figyelmet kell fordítanunk, mint csupán a próféciák vélt múltbeli beteljesedésének felületes tanulmányozása. A tanulmányozásunknak inkább arra kellene indítania, hogy a jövőbe tekintsünk Krisztus jelenlétének megvalósulásáért. Péter az átváltozási látomásra utalt, mint ami biztosabbá tette a prófétai szót, és amire továbbra is figyelmet kell fordítanunk Krisztus jelenlétéig.
A kívánságunk az kellene legyen, hogy továbbra is megállapítsuk az igazságot, annak költségétől és kényelmetlenségétől függetlenül, hogy talán el kell vetnünk számos elgondolást, ami jelenlegi meggyőződésünk szerint a Biblián alapszik. Minden más azt eredményezheti, hogy szem elől tévesztjük az egyetlen világosságot, ami világít ebben a sötét világban, és azt kockáztatjuk, hogy felkészületlenek és rémültek leszünk, amikor Krisztus váratlanul megérkezik, mint egy tolvaj az éjszakában.
Teljes hittel a Bibliában és megbízható Szerzőjében, össze kell szednünk a bátorságot, hogy megkérdezzük: Jézus Krisztus valóban elkezdett uralkodni a világ felett az 1914-es évben? Hogy egy valóban kielégítő választ kapjunk erre a kérdésre, tegyünk fel egy kérdéssorozatot hogy megértsük mi valójában Krisztus jelenléte és a nemzetek meghatározott ideje.

Mi a
"Pogányok Ideje"?

A pontos kifejezés "pogányok ideje" vagy "nemzetek meghatározott ideje" csak egy helyen található meg az Írásokban a Lukács 21:24-ben, ahol Jézus a következőket mondta: "Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje." (Károli)
A Biblia odaszentelt tanulmányozói már rég felismerték, hogy Jézus próféciájának egy sokkal hosszabb távú alkalmazása van, mint csak az ókori Jeruzsálem városára, amely több alkalommal is pusztán hagyatott eltaposó támadók által. "Jeruzsálem" a próféciák és az apostolok szerint Isten királyságát jelképezi, mivel az a szószerinti Jeruzsálem városában volt, ahol a dávidi dinasztiát eredetileg alapították. Krisztus Jézus is úgy mutatta be magát Jeruzsálem lakosainak, mint Isten messiási királya. Tehát Jeruzsálemet úgy tekintették, mint Jehova királyságának fővárosát. Ezen okból kifolyólag Jeruzsálem városát a prófécia Jehova égi királysága különböző oldalainak szemléltetésére használja.
Jehova Tanúi megértették, hogy a jelenlegi politikai rendszer ami uralja a földet -- és Isten népét is -- át fogja adni a helyét Isten királyságának. Az 'utolsó napok' alapvetően egy időszakot jelent, amit őrségváltás fog jelezni, ami által az emberi uralom viharos felforduláson megy keresztül amikor végül is teret enged Isten dicsőséges Messiási királyságának.
Most néhány kutató kérdést kell feltennünk: Ha a világ királysága valóban átadta a helyét Krisztus Királyságának 1914-ben, akkor miért gyakorolnak e világ nemzetei továbbra is teljes uralmat a föld felett közel 90 évvel később? Mi változott 1914 óta? Mivel e világ politikai nemzetei továbbra is úgy cselekszenek ahogy nekik tetszik, világos hogy semmi nem változott.
Pusztán az Őrtorony Társulat növekedése azt jelenti, hogy Krisztus átvette az irányítást a földi ügyek felett? Miért jelentené? Az I. században Jézus apostolai és tanítványai hasonlóképpen elterjesztették a Királyság evangéliumot szerte a világon, és ez mégsem jelezte azt, hogy a nemzetek valamilyen meghatározott ideje akkor telt volna le. Ahogy az Írások mutatják, Krisztus tényleg uralkodott a Királyságában annak i.sz. 33-ban történt megjelenése óta, és mint király irányította a gyülekezetét az alapítása óta.
Ami még zavaróbb ezzel kapcsolatban, az a Dániel 7.fejezetében található próféciának a magyarázata. Ez a prófécia megjövendöli, hogy miután Isten az emberek fiainak és a szenteknek adja a Királyságot, azután a vadállatias politikai rendszerek egy titokzatos "három és fél időig" tartó időszakot kapnak, hogy folyamatosan zaklassák a szenteket. Igen, az több mint egyszerűen zaklatás. A Dániel 12:7 is erre utal, amikor egy "ideig, időkig és fél időig" tartó időszakról beszél és így folytatja: "és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek."
A "mindezek", amire a próféta utal a dolgok emberi rendszerének befejezésével állnak kapcsolatban. Ha tehát feltételezzük, hogy a szentek "erejének rontása" megtörtént az 1916 ? 1919 közötti időszakban, akkor miért nem 'végeztettek el mindezek'?
Továbbá a Dániel 8.fejezete hasonlóképpen megjövendöli hogyan fogják romlásba vinni és lábbal tiporni a szenteket egy 2300 ?éjszakát és nappalt? magába foglaló időszak alatt, amit az Őrtorony egy II. világháború alatti időszaknak tulajdonít. Mégegyszer, felmerül a kérdés: ha a jelképes Jeruzsálem lábbal taposása 1914-ben befejeződött, ahogy most feltételezzük, akkor hogyan lehet hogy a nemzetek továbbra is lábbal tapossák a Királyság szentjeit egy meghatározott időig azután hogy azt képzeljük, hogy az ilyen taposás ideje lejárt?
Egy ellentmondásos és zavarba ejtő prófécia-tákolmányunk van, ami szerint a nemzetek meghatározott ideje Isten Királyságának a taposására 1914-ben lejárt. Azután van egy további három és fél éves időszakunk az I.vh. idején amikor a nemzetek ismét zaklatják és eltapossák Isten népét. Az Őrtorony egy további próféciát alkalmazott egy a II.vh. alatti időszakra, ami megjövendöli, hogy Isten szentjeit taposni fogják a politikai hatalmak.
Nemcsak erről van szó, hanem ki kell békülnünk azzal a ténnyel is, hogy sok prófécia egy jövőbeli nyomorúság idejére mutat előre, amikor Isten szenthelyét meggyalázzák és eltapossák a nemzetek.
A próféciák ilyen önkényes értelmezésével Krisztusnak a pogányok idejére vonatkozó szavait többé kevéssé jelentéktelenné tesszük. Ha a nemzetek meghatározott ideje lejárt 1914-ben, és mégis azóta is azóta is évről évre a nemzeteknek megengedik hogy ugyanazt tegyék mint eddig, akkor vagy arra a következtetésre kell jutnunk hogy Krisztus Királysága egy erőtlen intézmény vagy ennél ésszerűbben arra, hogy a világ királysága még nem adatott Krisztusnak. Ez elkerülhetetlenül azt jelentené, hogy Dániel fent említett próféciái még nem teljesedtek be és Isten népét még előttünk álló események fogják meglepni. Ezzel a határozott lehetőséggel számolva, elkezdhetjük felfogni hogy mennyire életbevágó hogy újra megvizsgáljuk mit is jelent valójában az úgynevezett pogányok ideje.

Mi a "Szent Hely"
ami elpusztul?

A prófécia szerint Jeruzsálem megtaposása addig tart, amíg véget nem ér a nemzetek meghatározott ideje. Ha megvizsgáljuk a prófécia szövegkörnyezetét, megfigyelhetjük hogy nincs utalás Jeruzsálem a babiloniak által történt több mint öt évszázaddal azelőtti pusztulására. Egyszerűen nincs ott. Ezért nincs írás szerinti okunk arra, hogy a Dániel könyvében szereplő hét időt a nemzetek meghatározott idejére alkalmazzuk, amiről Jézus beszélt. Ennek következtében Jézus ehelyett figyelmeztette a tanítványait egy jövőbeli időpontra, amikor a római seregek elpusztítják a templomot és Jeruzsálem szent városát. Azonban nincs sem írás szerinti sem történelmi utalás arra hogy ilyen nemzetek meghatározott ideje kezdődött volna i.e. 66-ban amikor a római seregek először betették a lábukat a szent helyre.
A Biblia hozzáértő tanulmányozói igazolhatják, hogy a Jeruzsálem pusztulásáról szóló próféciának egy sokkal messzebbre nyúló alkalmazása volt, előárnyékolva egy modernkori pusztító utálatosságot, ami ott fog "állni, ahol nem kellene" Így arra következtethetünk, hogy a "meghatározott idő" egy olyan időszak amit Isten engedélyez hogy a jelképes Jeruzsálemet és annak szent helyét megtapossák és elhagyatottá tegyék.
Az egyik probléma amivel jelenleg szembe kell néznünk ezen létfontosságú prófécia pontos értelmezésénél, hogy az Őrtorony azt tanította Isten háznépének, hogy a szent hely amiről Jézus beszélt a kereszténységet jelképezi. A kérdéses prófécia így szól: "Mikor tehát meglátjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólt, hogy ott áll egy szent helyen (az olvasó éljen tisztánlátással), akkor akik Júdeában vannak, kezdjenek a hegyekbe menekülni." (Máté 24:15-16)
Azért hisszük hogy a kereszténység a modern szent hely, mivel Jeruzsálem hűtlen volt Istenhez, ezért határozta el Isten hogy el kell pusztulnia. Ha ez lenne a helyzet, akkor miért mondja a prófécia hogy a pusztító utálatosság ott áll, ahol nem kellene? Ha a szent hely valóban a kereszténység egymásnak ellentmondó felekezeteinek és szektáinak sokaságát jelképezné, úgy tűnne, hogy a politikai pusztító utálatosság otthon érezné magát ahelyett hogy ott állna, ahol nem kellene.
Jehova Tanúi között sokak feltevése, és valójában az Őrtorony által mutatott magatartás is az, hogy mint szervezet helyeselt állapotban vagyunk Isten előtt. Mivel Krisztus megjövendölte, hogy a szent hely Isten ítéletének eredményeként fog elpusztulni, ezért naivan azt feltételezzük hogy a szent helynek valami mást kell jelentenie mint az Isten szentjeiből álló szellemi templomot. Mégis néhány verssel később ugyanebben a szövegkörnyezetben, amikor Jézus Jeruzsálem meghatározott ideig történő taposásáról beszélt, úgy magyarázzuk, hogy "Jeruzsálem" Isten Égi Királyságát jelképezi. Így két egymásnak ellentmondó meghatározásunk van arra, hogy mit jelképez Jeruzsálem és annak szent helye.
Azt kell megértenünk, hogy Krisztus maga a szent városként ismerte el Jeruzsálemet. Jeruzsálemet a "nagy Király városának" Továbbá Jézus megtisztította a templomot két különböző alkalommal, "atyám házának" nevezve azt. Így, bár az akkori zsidó vallás romlott volt, Jézus nem tekintette szentségtelennek a templomot. Másképpen Jézus miért foglalkozott volna azzal, hogy kizavarja a pénzváltókat Atyja házából? Mint hű zsidó Jézus tiszteletet mutatott Isten temploma iránt. Mélységesen elszomorította, hogy ítéletet kellett mondania Jeruzsálemre és szép templomára. Valójában amint Jézus megközelítette a szent várost amikor dicsőségesen bevonult a kapuin, sírt amikor megpillantotta Jeruzsálemet a távolból. Nem valószínű hogy Jézus a kereszténységet kívánta jelképezni a Jeruzsálemre és a szent helyre tett utalásaival.
Figyeljük meg, hogy amikor Jézus sírt Jeruzsálem felett, akkor a megjövendölte, hogy "eljönnek rád azok a napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek és minden felől gyötörni fognak.mert nem láttad tisztán megszemlélésed idejét." 
Most forduljunk a héber prófétához Ézsaiáshoz. Ézsaiás 29. fejezete azzal kezdődik, hogy 'jaj'-t jelent be Árielre, Isten szolgájára. Az első vers ezt írja: "Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid táborozott!" város ahol Dávid táborozott nem más mint Jeruzsálem városa, amit Dávid a jebuzeusoktól foglalt el. Valójában Jeruzsálemet "Dávid városának" hívták. A harmadik vers így folytatja: "Minden oldalról tábort ütök ellened, és ostrom alá veszlek cölöpfallal, és ostromműveket állítok ellened." Érdekes módon ez pontosan az, amiről Krisztus is beszélt, hogy az ellenség ezt fogja tenni Jeruzsálemmel, nevezetesen: "ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek és minden felől gyötörni fognak".
Felmerül a kérdés: Ézsaiás Jeruzsálem rómaiak általi elpusztulását jövendölte meg? Nem. Van Ézsaiás próféciájának utalása Jeruzsálem Nabukodonozor általi elpusztulására? Nincs. Az ok amiért ezt állíthatjuk, hogy a továbbiakban a prófécia 7. és 8. verse úgy utal a támadókra mint nemzetek sokaságára. Ezek a versek részben ezt írják: "És úgy lesz az Áriel ellen hadakozó összes nemzet sokaságával, igen, minden őellene hadakozóval,.így lesz az mindazon nemzetek sokaságával, amelyek Sion hegye ellen hadakoznak." Máshol a próféták megerősítik, hogy 'nemzetek összessége' fogja kifosztani a szellemi Jeruzsálemet. Például a Zakariás 14:2 így szól: "Összegyűjtöm az összes nemzetet Jeruzsálem ellen a háborúra; beveszik a várost." Ez a prófécia azután íródott, hogy a babiloniak elpusztították Jeruzsálemet.
Az Isten népe ellen elkövetett kegyetlenségek "Jeruzsálem" megtámadása során, lesznek azok az események amelyek kiváltják Jehova félelmetes haragját és az összes nemzet teljes pusztulásához vezetnek Armageddon jelképes csataterén.
Az Ézsaiás 29:5-6 azt is feltárja, hogy Jehova válasza az Áriel elleni támadásra a támadók azonnali és hirtelen megsemmisítése lesz. Babilon természetesen nem pusztult el azonnal pusztító tűz által, és a római megszállók sem i.sz. 70-ben.
Mivel Jézus szinte szóról szóra idézte Ézsaiás próféciáját amikor ítéletet mondott Jeruzsálemre, és mivel Isten nem pusztította el a Római Birodalmat, vagy annak birodalmi légióit válaszul Jeruzsálem elpusztítására, kétségtelen hogy mindkét prófécia a szellemi Izraelre vonatkozik. Ez azt jelenti hogy a szent hely amely elpusztul az elkövetkező világméretű nyomorúság során Jehova szervezete és nem a Kereszténység ahogy ma feltételezzük.
Most már abban a helyzetben vagyunk, hogy megértsük mi is valójában a nemzetek meghatározott ideje. Mivel "az Írásnak egyetlen próféciája sem származik valamilyen egyéni értelmezésből" , ezért Isten saját Szavához kell fordulnunk hogy értelmezze magát. Ha egy másik helyen találunk egy hasonló kifejezésmódot, mint amit Jézus használt Isten szent helyének és Jeruzsálemnek a nemzetek általi megtaposásával kapcsolatban, akkor nem lenne helytelen úgy következtetni hogy az a pogányok ideje amiről Jézus beszélt a Lukács 21. fejezetében.
Jézus a követőivel közölt utolsó közvetlen felvilágosításában, a Jelenések könyvében feltárta, hogy a nemzetek meghatározott ideje, Isten szent helyének taposására, 42 hónap. A Jelenések 11:2-ben ez áll: "Az udvart azonban, mely a templomszentélyen kívül van, hagyd ki teljesen, és ne mérd meg, mert a nemzeteknek adták, és ők tiporni fogják a szent várost 42 hónapig."
Azt hittük mindezidáig, hogy a 42 hónapig tartó taposás közvetlenül azután következett be, hogy a nemzetek számára meghatározott idő ?Jeruzsálem? taposására véget ért. Mivel az egyetlen írás szerinti magyarázat a pogányok meghatározott idejére erre a három és fél éves időszakra utal, és nem a sokkal hosszabb 2520 éves időszakra, ezért úgy tűnik nem igaz, hogy a meghatározott idő 1914-ben ért véget. Mivel ez a helyzet, az sem igaz hogy Isten szentjeit 42 hónapig taposták az 1916-1919-ig terjedő időben. A dolog lényege nyilvánvalóan az, hogy a meghatározott 'idők, idő és fél idő' nem hogy nem fejeződött be, de még el sem kezdődött.
Ami előttünk áll, az Isten gyorsan közeledő ítélete a háznépe ellen. Messze felül fogja múlni azokat a nehézségeket és azt a fegyelmezést ami Jehovától jött fiaira és leányaira az I. Világháború során. Az emberiség újonnan felfedezett lehetőségével, hogy kihasználja és visszaéljen az atom erejével, a raktárakban felhalmozott biológiai fegyverek sokaságával, és azzal a ténnyel, amit a történelem is bizonyít, hogy nem tisztelik az emberi életet, nincs kétségünk afelől hogy a világ szószerint az önmegsemmisítés szélén áll. Készen arra hogy a háború és zűrzavar olyan mértékű káoszába rohanjon amit még soha nem volt, de még csak elképzelni sem tudjuk.
A világ utolsó elkeseredett kísérletében arra hogy visszanyerje, vagy megtartsa az uralmat afelett amit valójában sohasem birtokolt, az Őrtorony Társulat bizonyosan olyan mértékben lesz érintve, ahogy nem képzeltük volna, mivel meg voltunk győződve arról, hogy immúnisakvagyunk azzal a vajúdással szemben, ami gyorsan közeledik ránk, amikor is pontosan az ellenkezője a valóság, ami ránk vár. Igen, a nemzetek meghatározott ideje! [Angolul megjelent: 2002. szeptember 12, magyarul: 2003. augusztus 21. ]

(  Forrás:  http:Ewatchman.uw.hu   )