2014. szeptember 25., csütörtök

Sytka: Sátorból vár (2011)

Még  a  legnagyobb, legismertebb  (sztár)Bloggerekkel  is  előfordulhat,hogy  korábbi  szolgáltatójuk megszűnésével 
 elvesznek régebbi postjaik.
Persze:erre  lehetne  azt  kommentelni,

 hogy  az  igazi  Nagymenő Blogbajnokok
saját  domain  alatt, saját  tárhelyen  dolgoznak, 

de  ettől   a  már  elveszett
gyöngyszemek  még  nem  kerülnek  meg.


Én  ezért   is  előbb  több  email-fiókomba  küldöm
a  készülő  blog-postot,és  utána  "lövöm  fel" a  Végtelen  Kybertérbe.

Ettől  persze  még  nem  lettem igazi Sztárblogger,
nem  hívnak  meg  rendezvényekre, találkozókra,
nem  idézgetik  gondolataimat  a  fórumokon,vagy a  fészbúkon  [;-<((
 nem  érvel  senki sem úgy, 
hogy  ez  meg  az  azért  igaz, mert A  Zsotza is  megírta !!!!! :-)


Jó  dolog  a  web-archívum:   http://web.archive.org
de  nem vagyok  abban  biztos, hogy

  minden  blog-hajótörést  szenvedett
postot  sikerül  kimenteni  a  segítségével.
Van  viszont  jó  hírem  evvel  kapcsolatban:
régebben,amikor  több  időm  volt  elmentettem

 a  különböző  email-fiókjaimba
néhány  kitűnő  írást,amelyeket  előbányászok,és  publikálok:
természetesen  feltüntetve  a  Szerzőt,és a korábbi  webhelyet.
Következzen -a  terveim /  szerint egy  új  sorozat,
az  "elveszett & megtalált  web-kincsek"  1.  epizódja:


"Sátorból  vár"    írta : Sytka

   ( 2011. júl. 20. 10:38  )


Azt a szót, hogy intézmény, a legtöbben valószínűleg nem szeretjük.
Ha meghalljuk, egy több emelet magas, barátságtalan kőépület juthat eszünkbe, mely valamilyen hivatal működésének ad otthont, ahol állandóan sorba kell állni, idióta papírokat kitölteni, az ebéd- és kávészünetnek pedig soha nincs vége. Márpedig a természetes folyamatok úgy zajlanak, hogy a gyülekezet is intézményesül.

Maradjunk ennél a hasonlatnál. Hogyan is zajlik ez a folyamat? 
Egy baráti társaságból létrejön egy lelkes kis közösség.
 Tagjaik házicsoportként összejárnak, együtt imádkoznak, Bibliát olvasnak
 és beszélgetnek. Általános tapasztalat, hogy az így működő - leginkább a sátortáborok vagy kempingek egyszerűségéhez és közvetlenségéhez hasonló - klubszerű formációk nagyon vonzóak tudnak lenni. 

A kis létszám garantálja, hogy mindenki szerephez jut.
 Mivel nem lehet "eltűnni a tömegben", az emberek valószínűleg behatóan ismerik egymás életét, ami tovább erősíti az összetartozás érzését. 
Mivel kis létszámnál nem szükséges komoly szabályrendszert felállítani,
 a komfortérzet és a szabadság, rugalmasság 
és alkalmazkodóképesség igen magas fokú.
Ez a virulens közösség persze vonzó alternatíva és hamar csatlakoznak hozzá újabb tagok abban a reményben, hogy ők is átélik a fent ismertetett előnyöket. Csakhogy minél nagyobb a létszám, annál nehezebb fenntartani
 a "kempingszerűséget". 

A tömeg sokasodásával a problémák is halmozódnak: nem elég már egy nappaliban összejönni, nagyobb helyiség kellene. 
Mivel ehhez csak bérlés által lehet hozzáférni, a közösségnek anyagilag is hozzá kell járulnia a költségekhez, 
ráadásul ezt hosszú távon és rendszeresen is biztosítani szükséges.
 Szerencsés volna azonban, ha lenne aki intézné a terem bérlését és kezelné a pénzt - máris megvan az első "hivatalnok" az alakuló intézményben... 
Az új körülmények új kihívásokat is jelentenek: mivel egyre nagyobb a közösség, újabb és újabb igények kerülnek felszínre. 
Gyerekek is vannak, idősek is: teljesen máshogyan kell
 kezelni mindkét csoportot... 

Nem akarom tovább ragozni. 
Bár a fenti gondolatmenet fiktív és az én szubjektív elképzelésemet tükrözi, csupán annyit szeretne érzékeltetni, hogyan lesz sátortáborból vár. 
A sátorozás lazasága és minimális szabályai szerintem csak addig tarthatók fent hatékonyan, míg egy emberi közösség komolyabb létszámbeli gyarapodásnak nem indul. Ez a folyamat ugyanis elkezdi intézményesíteni a gyülekezetet, mivel az új konstrukciót csak így lehet életben tartani. 
Ez a módja annak, hogy végül a gyülekezet inkább bástyákkal körülvett várhoz fog hasonlítani, közben pedig sokan azt érezhetik, valami elveszett. 
A kérdésem az: vajon lehetett volna máshogy csinálni?
Nem mi vagyunk az elsők, akik az intézményesülés folyamatával szembesülünk. Nagyon jól látszik mindez a Szentírásból is. 
Az egyház első időszaka sikertörténet: Pál apostol szívós munkája nyomán viharosan terjedni kezd a hit. Az apostolt azután börtönbe zárják, 
ahol négy levelet is megír: a Filippi, Filemon, Kolossé és Efezusi leveleket.
 Ebben az időszakban még azt említi, az "összes gyülekezet gondja" az övé.
 Végül 61-ben kiszabadul első fogságából, s röviddel ezután az egyháznak már intézményesülésre utaló elemei lesznek. 

A pár évvel később Pál által írt pásztori levelek (1-2Timóteus, Titusz) már tisztségekről beszélnek, például episzkoposzokról (presbiterekről), vezetőkről, vénekről. Azt is látjuk, hogy az istentiszteletnek kialakult formái lesznek.
 Tehát úgy tűnik, a "sátortáborként" indult első gyülekezetek növekedésük kapcsán igen hamar a "várstádium" felé mozdultak el.
Bár a magam részéről nagyon szeretem és igénylem a szabadságot
 és abszolút bírom a sátorozást is, mégis azt látom, 
mindez egy természetes folyamat. 
A kérdés nem az, hogy szabad-e engedni az intézményesülést, 
 hanem hogy miképpen lehet a folyamatot úgy mederben tartani, hogy ne okozzon károkat? 
Milyen ismérveket muszáj szem előtt tartani, hogy egy egyre nagyobb közösségben a "kempinghangulat" akkor is előtérben legyen,
 ha már védőbástyák is magasodnak a távolban?


.....és  az  eredeti  kommentek  2011-ből:


4 komment érkezett 


  • 1.  Ildikó
    2011. 07. 20. 15:21
    A jeruzsálemi gyülekezet már az első napon 3000 tagú volt, és napról napra növekedett, ami azért rég túl van a sátortábor mennyiségen. Mégis úgy tűnik, hogy ott még meg tudták őrizni a jó hangulatot, ami szerintem mindenképpen a házicsoportoknak volt köszönhető. Az igazi közösségi élet a házi összejöveteleken tud megvaslósulni, ami úgy tud működni, mint egy családi összejövetel. Evés, ivás, baráti beszélgetés stb. és ha már a valódi közösség egymással megteremtődött, akkor sokkal könnyebb megtapasztalni, hogy az ÚR is közöttünk van, imádkozunk, igét olvasunk stb. Bár a tömeg nagyon vonzó tud lenni, szerintem nem erre kellene építeni a gyülekezeti életet. Be kellene látnunk, hogy a nagy dolgok az emberrel nem nagy nyilvánosság előtt történnek, hanem a sokkal intimebb közösségekben. Szóval szerintem, ha nem akarjuk, hogy közösségeink elintézményesüljenek, akkor sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a házi közösségekre, és igen kimondom, sokkal kisebbet a nagy összejeöteleinkre. Ma fordítva van, mindenki arra koncentrál, hogy a nagy összegyülekezések jól sikerüljenek, ott hangozzanak el a legnagyobb "atrakciók", de persze a tömeg kezelése miatt egyre több szabállyal akarják kordában tartani a fegyelmezetlen népet, akik nem bizos hogy fegyelmezetlenek, csak éppen másra van igényük. Szeretetre, barátságokra, őszinte beszélgetésekre, nem pedig egy intézmény szolgáltatásaira.
  • 2.  Sytka
    2011. 07. 20. 15:43
    Sajnos vagy szerencsére, de a jeruzsálemi ősgyülekezet mindennapjairól nem sokat tudunk. Azt viszont mindenképpen, amit te is írtál. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy a szöveg kiemeli, hogy a templomban voltak együtt minden nap(!), s emellett házanként is összegyűltek, ahol a közösséget gyakorolták. Ha nagyon kukacoskodnék, akkor azt mondanám, hogy az első gyülekezet éppen abban volt aktív, hogy a közös alkalmakra fókuszált - mármint a szöveg szerint. Mitöbb, kommunában éltek egymással. És már itt is láthatod, hogy volt egyfajta "liturgiájuk", hogynemondjam istentiszteleti elemeik: az úrvacsora, a közös étkezés.
    Ugyanakkor az is világosan látszik, hogy nem tartott túl sokáig "a jó hangulat megőrzése", ld. a fenti post-ot...

    "Be kellene látnunk, hogy a nagy dolgok az emberrel nem nagy nyilvánosság előtt történnek, hanem a sokkal intimebb közösségekben."

    Ezzel maximálisan egyetértek!

    "Szóval szerintem, ha nem akarjuk, hogy közösségeink elintézményesüljenek, akkor sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a házi közösségekre, és igen kimondom, sokkal kisebbet a nagy összejeöteleinkre."

    Szerintem az intézményesülés egy bizonyos határon belül elkerülhetetlen dolog és nem is minden ízében rossz. Teljesen elkerülni úgy lehetne maximum, ha csak házicsoportok léteznének. Szerintetek ez reális?

    A kérdésem nem az volt, hogyan lehet elkerülni az intézményesülést, hanem inkább az, mire kell figyelni ezzel kapcsolatban? Azt hiszem a létszámbeli növekedés mindenképpen magával hozza, hogy a dolgok szabályozódni fognak. Nem hiszek abban, hogy nulla szabályozással hosszú távon együtt lehet tartani egy nagy méretű közösséget. (Nekem a "nagy méret" kb. 15 fő feletti létszámot jelent).
  • 3.  Ildikó
    2011. 07. 20. 16:29
    A "megoldást" továbbra is a hangsúlyokban látom. egy gyülekezet akkor nem fog egézségtelenül elintézményesülni, ha valódi közösséggyakorlás van közben. Ezért ha aktív közösség élet folyik, pl. a háziközösségekben, akkor a nagy összejövetelek magunktól is "fegyelmezettebben működnének", mert az embereknek közöséggyakorlásra való igénye nem ott lenne kielégítve. A litugria pedig szerintem nem ok az intézményesülésre. Bizonyos értelmben minden családnak megvan a liturgiája, mikor kb. ugyanakkor vacsoráznak, fürdenek, és azán elmennek aludni. Attól még család marad, családias hangulattal, szóval, az hogy egy közösségnek vannak bevett vallási szokásai, még nem jelenti azt, hogy el kell veszítse a varázsát, ez még nem intézményesülés.
  • 4.  Sytka
    2011. 07. 20. 20:04
    Ildikó, igazad van, én is a hangsúlyokban, jobban mondva arányokban látom a lényeget Tök jó dolog egy erős házicsoport meghittsége, nyitottsága, interaktivitása. És bár ahogy öregszem, egyre kevésbé vonzanak a tömegalkalmak, mégis tök jó tud lenni, ha például jó a dicsőítés egy nagy közös alkalmon vagy hallok egy megragadó igehirdetést. Az ilyen esetekre mindig jó kedvvel gondolok vissza.
    Azt hiszem minden dolognak meg kell találni az előnyös oldalát és azt kiaknázni.


 

2014. szeptember 21., vasárnap

Két veszélyes egyháztörténelmi elmélet

 " Én pedig azt mondom neked: te Péter vagy,
én pedig erre a sziklára fogom építeni a gyülekezetemet,
és a hádesz kapui nem fognak diadalmaskodni rajta. "

(Máté evangéliuma, 16. fejezet, 18. vers,

  - Jehova Tanúi Új Világ fordítása )


>>" Hiszem,és vallom, hogy az Egyháztörténelem nem különböző felekezetek
váltó-futása, ahol az egyik felekezet -futó megbotlik,
és kiesik a stafétabot a kezéből,
és a másik,-erősebb,fiatalabb felekezet-futó tovább fut a stafétabottal.

Az ÚR Jézus Krisztus-minden emberi bűn,és hiba ellenére is-
tökéletesen alapította meg,és építette fel az Ő Egyházát,
amely -hitem,és látásom szerint- nem egy,vagy több felekezet,
hanem a minden korszakban élő Krisztushívő tanítványok közössége ,
akik felekezeteken belül,és kívül egyaránt voltak,vannak,és lesznek.
A felekezeti -történelmi "váltófutás"-t én is elhittem,
amikor még a "Jehova Tanúi egyház"-hoz tartoztam.


Ez a felfogás azért is veszélyes, mert utat készít a Bibliakritika előtt,
-hasonlóan "Jehova Tanúi"-nak az elméletéhez,
amely szerint a hitehagyott Biblia-tekercs másolók miatt
 hiányzik az Újszövetségi Szentírásból a Tetragrammaton,
(Istennek a "JHVH" Jahveh / Jehovah neve), ezért az Őrtorony Társulat "Bibliafordításában",
az Új Világ Fordításban "visszatette".

Úgy látom, hogy a két elmélet - akaratlanul is- Istent gyengének mutatja be,
aki nem tudta megőrizni még a saját Nevét sem a Bibliában,
másrészt olyan rosszul építette fel az Egyházát,
amelyet minden évszázadban teljesen újra kell felépíteni. "<<


[ Kovács Zsotza Zsolt ]




################################
***********************************************


################################











Rovat: "Gondolatok,idézetek,kommentárok" = "GonidKom"
                          Mottóm:  >>  itt <<

2014. szeptember 7., vasárnap

A full-fundi-fanatikus lelkületről

>>" Szomorú,hogy néhány keresztény fórumon hamar robban
vallásos vircsaft,kitiltás -lehurrogás- kiátkozás.
Ha   a megtérésem előtt, a  "Jehova Tanúi  Egyház" tagjaként olvastam volna
a veszekedős keresztény fórumokat, akkor még jobban megerősödtem
volna abban a meggyőződésben,
hogy az Őrtorony Társulat jó szellemi úton vezet engem,
mert a Jehova Tanúinál békesség,és egység van, 

- szemben a névleges keresztényekkel,
akik a múltban még egymással is háborúztak , halálbüntetéssel súlytották
a hivatalos egyházi állásponttóleltérően gondolkodó reformer hívőket.

Megtérésemkor rá kellett  döbbennem  arra,
hogy a névleges "Jehova Tanúi Egyház"-nál az egység nem a Szent Lélektől,
hanem az Őrtorony Társulat totális,és hiteltelennek
bizonyult tekintélyétől függ,
és a "Jehova Tanúi" egyháztagok közti látszólagos szeretetnek nincs köze
sem a valódi, emberi érzésekhez,
sem Jahveh ÚR Isten feltétel nélküli, megmagyarázhatatlan,
üzleti szellemtől mentes szeretetéhez.
Aki eltér a Vezető Testület -éppen aktuális - magyarázatától,
azt potenciális báránybőrbe bújt farkasnak tekintik "Jehova Tanúi"-nál,
hasonlóan a botrányokban, kitiltásokban gazdag
 fanatik-fundamentalista kereszténynek tűnő web-fórumokhoz.

Felszabadító tudni,és tapasztalni, hogy a Krisztus-tanítványok egysége
nem a teológiai tételekre,nem az egyházi tradíciókra épül,
hanem az ÚR Jézus Krisztusról , az Ő szabadításáról, visszajöveteléről szóló
Isteni Jó Hírre. Amikor Az Evangéliumra figyelő ,
-abból lelkileg táplálkozó,az Isteni kegyelmre, türelemre,
a részleges teológiai ismeretre emlékező-Krisztus-tanítványok élnek közösségben,
- fizikailag, vagy virtuálisan,akkor az áldássá ,
hiteles keresztény bizonyságtétellé válhat. Ettől több jót elképzelni nem tudok,
ettől kevesebbel nem szabad beérni! "<<

                  [ Kovács Zsotza Zsolt ]




###########################################

  ******************************************************************


##########################################









 



Rovat: "Gondolatok,idézetek,kommentárok" = "GonidKom"
                          Mottóm:  >>  itt <<