2012. augusztus 18., szombat

Gondolatok a hitvédelemről / Brátán J.:"Mérges GYIK"

Korábban  publikáltam  egy   Brátán  János  novellát  a  Szerző  engedélyével,
amely  rávilágít  arra, hogy  nem  a  Niceai   zsinat  hatására 
hittek  a  keresztények   Jézus  Krisztus  Istenségében. 



Hónapok óta  érik  bennem  az  elhatározás,hogy   Brátán  Jánosnak
egy  másik  kitűnő  írását , a  "Mérges  GYIK"-et  is   feltegyem,
 amire  szintén   is  megkaptam  a  Szerző  hozzájárulását,
amelyet  ezúton   is  köszönök!   A  fentebb  említett  novellával  ellentétben
ez,-a címhez  hűen-  korántsem egy  derűs  írás.

(Csak  zárójelben: a  "GYIK" ebben  az  esetben  nem  a  hüllőt,
hanem  a  "Gyakran Ismételt  Kérdések"-et  jelenti!)

A  hitvédelem  eleve  egy népszerűtlen  munka, a  legtöbb  keresztény
gyülekezet  programjaiban,szolgálataiban nem  szerepel.

Sokkal  fontosabb egy  "keresztény" koncert, 

egy "keresztény" képzőművészeti kiállítás,
báb-előadás, sportesemény, mint  a szellemi  önvédelem.

Az a tapasztalatom,hogy a keresztény felekezeteknek
 alapvetően  nem fontos a Jehova Tanúit megszólító,missziós szolgálat,
de  általában  az  apológia   sem.
Talán  a  gyors,és  mérhető  sikeresség  nyomása
hat  erősen  a  keresztény  gyülekezetekre.  Kétségtelen, aki  hogy  gyors, és  statisztikailag mérhető  sikert  szeretne a  missziós szolgálatban, az  nem  fog
 a  hitvédelem területén   maradni.
Mégis: több,mint   furcsa  olvasni  -még  lelkészektől is-  arról,
hogy  már  megint  jönnek  a  szekták,és mi  lesz  így  "Mária  országával?!?".
Egy korábbi, Jehova Tanúi felé szolgáló
szellemi munkaközösség így summázza:


>>" A 4 év alatt semelyik egyház nem adott számunkra támogatást.
A Katolikus Egyház részéről érkezett komoly megkeresés
és a lehető legmagasabb szinteken zajlottak egyeztetések.
Ezekről azt kell mondjuk, hogy a Katolikus Egyház nem tagadta meg önmagát:
azt tette, amit a történelme során mindig is tett.
Ebből mindenki el tudja gondolni mi történhetett.
Körülbelül ugyanazt a gerincességet tapasztaltuk, amit Jehova Tanúi szervezetében...
Más egyházakkal is volt kapcsolatfelvétel, de körülbelül úgy kezelik Jehova Tanúit,
hogy bármi ami velük kapcsolatos: "legyen az ő gondjuk".
<<

  (  Forrás:  http://bikbak.uw.hu  )




Sokszor   nem "pénz-kérdés" a misszió, a támogatás.
Egy-egy honlapajánlás a gyülekezeti,-egyházi weboldalakon már 
nagy   média-támogatás ,és segítség  lenne, -és:  ingyenes!
A gyülekezeti-egyházi weboldalak (merem saccolni) 98%-a nem ajánl  hitvédelmi weboldalakat,
a maradék kb.: 2% valahol "eldugott /Web/helyen
 belinkeli az Apológia Alapítvány honlapját.

 

Nagyon extra esetben az Alapítvány kezelésében létező,
-de már inaktív -"Ex-Jehova Tanúja" honlapot .
Mintha  ez  lenne  a "varázsmondat":  "Majd az  Apológiások  megmondják!!"
Gondolkodni, megtérni, hinni,és a hitről  bizonyságot tenni,
a meggyőződésről beszélni, a tévedéseket  elutasítani,-lehetőség  szerint leleplezni-
azt  személyesen kell, nem  állhat  minden  keresztény  mellett
püspök, lelkész, teológia-professzor, vagy  hivatásos  apologéta!
Brátán  János  erős  írásában  sok  olyan  keresztény élet-érzését
fogalmazta  meg, akik  szolgálni  szeretnének  olyan  vallási  irányzatok  megtévesztett
hívei  felé,amelyek  még a  higgadt, józan  hangvételű, 

tárgyilagosságra  törekvő  kritikát is
az  "Igazság elleni  támadásnak"  tekintenek, 

míg  az  "egyedüli igaz"  egyházak  lazán
"Nagy  Babilonnak, szellemi  szajhának"  titulálnak  

más  -keresztény- felekezeteket.

 

Brátán  János "Mérges  GYIK"  című  blog-postja egy  másik
web-oldalamon   olvasható, - jelszavas  belépéssel  >>   itt  <<


Aki  küld  - akár  szöveg  nélkül - egy  emailt  erre  a  címre:

         >>  1914
[kukac] e-mail [pont ] com [pont] tr  <<

az   válasz-üzenetben  megkaphatja  az  aktuális  jelszót.




                             [ 
Zsotza
]

2012. augusztus 12., vasárnap

"Isten érdekel,nem pedig vallási szervezet" -interjú Infaustussal

Amikor még  nem  volt  számítógépem, és  internet-elérésem,
akkor  arra  gondoltam: milyen jó lesz, ha  majd  egyszer    felcsatlakozhatok a  Világhálóra,
akkor  én is  írhatok  elektronikus  leveleket (népszerű  nevén:  e-mail ),
és  majd  többet  értek meg a   Hétfői  Bibliaköri  alkalmakon  hallott  beszélgetésekből,-amelyek  időnként 
érintették    Barna  Zoli  egykori  Levelezőlistáját ( "Egykori és  aktív  Jehova Tanúi")
2007  januárjában  én is  felsorakozhattam  az  internet-használók "nagy  táborába",
és  Barna  Zoli  felvett  a  Levelezőlistájára,így  én  is  részese  lehettem
a  Virtuális   Közösségnek.  Itt  ismertem  meg  Tóth-Simon  Károlyt ,
aki  a  Net-en    Infaustus  néven  vezeti  net-naplóját,
aminek  rendszeres  olvasója, kommentelője  vagyok.
Később  találkozhattam Vele  személyesn is, egy  piliscsabai Csendes-hétvégén.
Infaustus-szal  beszélgetek az Életéről, lelki útkereséséről,
"Jehova  Tanúiról", és  Jézus Krisztus  szabadításáról. 




Zs.: Milyen gyerekkorod, ifjúkorod volt, emlékszel-e vallási élményekre?






Infaustus : Késői gyerek vagyok, édesapám második, édesanyám harmadik házasságából származom. Mindketten a boldogságot keresték, de közben más utakat jártak be, és más-más példát állítottak elém. Édesapám a munkahelyi kudarcait az alkoholba menekülve próbálta kompenzálni.
Sokat ivott, minden nap részeg volt, és engem pedig rendszeresen vert.
Életem első nyolc évének mindennapjai így teltek.
Ateista volt, és gyakran hangoztatta: "Ebben a családban én vagyok az isten!" 

Épp ezért amíg élt, nem sok vallási kötődésünk volt.
Édesanyám katolikus családból származott, így tőle az istenhit sosem állt távol.
Amikor édesapám meghalt - önpusztító életmódja következtében
- minden megváltozott, és lelkileg, érzelmileg, vallásilag új távlatok nyíltak meg előttünk.
Sosem voltunk gazdagok, de hála Istennek, 
mindenünk megvolt, amire valóban szükségünk volt. 
Zs. : Hogy kerültél kapcsolatba Jehova Tanúival?



Infaustus:  Miután édesapám meghalt, elkezdtünk gondolkodni
- de még nem tudatosan - az élet nagy kérdésein
(pl. miért élünk?). Először egy adventista előadássorozaton vettünk részt,
de akkor még nem sokat értettünk belőle. Vettünk egy Bibliát, és elkezdtük olvasni.
Engem megragadott a teremtés, de túl sokat nem értettem. Később pedig jöttek Jehova Tanúi.
Könnyű volt velük találkozni, hisz az otthonunkban kerestek fel minket.
Miközben érdekelt minket Isten, úgy tűnt, mintha pontosan ő küldte volna a Tanúkat,
hogy válaszoljanak a kérdéseinkre. 
Zs.:  Miért Jehova Tanúit választottad annak idején?


Infaustus:   Ennek prózai oka volt: ők jöttek. 
Belegondoltam abba,
hogy ha akkor nem Tanúk kopogtatnak be hozzánk, hanem mormonok,
akkor egy darabig az Utolsó Napok Szentjei közé jártunk volna...



Zs.:  Furcsa lenne  elképzelni  Téged  öltönyös,-nyakkendős  mormonként: azaz  "utolsó  napok  szentjeként"....
Aki  személyesen is  ismer,tudja,hogy  nem  szereted a  konzervatív  öltözködést.   Sikerült  elvegyülnöd  a  gyülekezetben?   Nem   Voltál  szokatlan  "jelenség"  az  "Őrtorony- szabvány"  szerint  öltözködő Jehova Tanúi  között?

Infaustus  Ma már én se tudnám magam elképzelni öltönyben.
Olyannyira nem, hogy a nemrég zajlott esküvőmön se vettem fel öltönyt.
De régen nem ez volt a helyzet. Jehova Tanújaként eleget tettem az elvárt öltözködési szabványnak: öltöny, nyakkendő, aktatáska. Miután elkülönültem Jehova Tanúitól,
akkor változott meg az öltözködési stílusom.
Felhagytam az öltöny hordásával, szakállat és hosszú hajat növesztettem, ill. rám került néhány tetoválás is. Tanúként ezért kövezés járt volna. 

A mostani gyülekezetben azonban (aminek egy éve a pásztora vagyok) sokkal toleránsabbak,
 és a külső mögött az embert látták meg.
Ha arra adnám a fejem, hogy ellátogatnék egy Királyság-terembe,
 ott azonban biztos, hogy elütnék az átlagtól.
De ez nem zavar.


Zs.: Voltak  emlékezetes  találkozásaid  más  vallású  emberekkel?


Infaustus  Voltak. Két esetre emlékszem, amikor keresztények a hitükről beszéltek nekem.
Nem tudtam mit kezdeni velük, nem értettem,
hogy valaki hogyan beszélhet élő hitről, ha nem Tanú.
Segítettek nekem, hogy másként gondolkodjak a keresztényekről, mint azt a Társulat megkövetelte. Volt azonban negatív élményem is keresztényekkel.
Amikor úgy döntöttem, hogy csatlakozom Jehova Tanúihoz,
 írásban ki kellett jelentkeznem a korábbi egyházból,
amelyben gyerekként megkereszteltek.
A levelet személyesen vittem el a lelkésznőnek.
Elmondtam neki, mire készülök, és bár keresztény volt,
 nem próbált erről lebeszélni, nem figyelmeztetett, nem beszélt arról,
 hogy Istent megtalálhatom máshol is, az Őrtorony Társulaton kívül.




Zs.: Hogyan  Emlékszel  vissza a  gyülekezeti pályafutásodra az Őrtorony-Szervezetben?



  Infaustus  Alapvetően pozitív élményekkel, az idő megszépítette őket.
Volt idő, amikor haragudtam, és úgy éreztem, elraboltak tíz évet az életemből.
Most már másként gondolkodom. Én ott Istent kerestem, és őt találtam meg.
Vagy pontosabban ő talált rám, miközben növekedni próbáltam a hitemben,
és a magam korlátozott módján szolgálni próbáltam őt.
Emlékszem az első nyilvános beszédekre, amiket elmondtam, arra,
 ahogy egyre gyakorlottabb előadó lettem. Persze bizonyos időnek el kellett telnie, hogy értelmezni tudjam a múltam.
 A Róm. 8:28 alapján rájöttem, hogy Isten a múltamat felhasználta,
hogy felkészítsen a jelenemre és a jövőmre.
Vezetőként most olyan helyzetbe kerültem, amelyben hasznosítani tudom a korábbi tapasztalataimat.
Persze vannak negatívumok is, elvárások, személyi kultusz,
amelynek szemtanúja voltam a gyülekezetemben,
 teátrális hozzáállás, körülményesség - de ezekre nem akarok emlékezni.



Zs..: Milyen   Emlékeid-Benyomásaid  voltak a  körzetgyűlésekről, kerület-kongresszusokról?




Infaustus:   Alapvetően az is pozitív. Élveztem őket,
 izgatott voltam az új kiadványok miatt.
De megismerve egy keresztény konferenciát,
már másként értelmezem őket:
 untig ismételt tantételek. Próbálták az elménkbe vésni az Őrtorony tanrendszerét,
mindezt pedig a tűző napsütésben.
De a baráti ebédek, a piknik-hangulatú ebédszünetek élvezetesek voltak. 



 


Zs.:  Találkoztál-e  olyan  Jehova Tanúval, akire  mint  példaképre  tekintesz  fel?



InfaustusAbban a gyülekezetben volt három olyan vén, akikre tudtam példaképként tekinteni
– érdekes módon mindhármukra más miatt. 
Az egyikükre a pásztori lelkülete miatt.
Ő megközelíthető volt,
bármikor odamehettem hozzá, és tényleg lelki apaként tudtam őt elfogadni.
A másik vén azért volt példaképem, mert alapos volt.
Jól ismerte a Bibliát, rátermett szónok volt,
élvezetes előadásokat tudott tartani.
A harmadik pedig a nyitottsága miatt.
Nem volt szemellenzős Tanú soha.
Az előadásai során is sokat idézett tudományos forrásokból.
Az érdeklődése ahhoz vezetett, hogy megismerte az Őrtorony Társulat igazi arcát,
és eljött Jehova Tanúi közül.
Sokat segített nekem, miközben együtt kutattuk az Őrtorony titkait



Zs.:   Hogy  kezdődött  a  szellemi  Ébredésed,
az  Eltávolodásod az  Őrtorony Szervezettől?





 Infaustus  Az egész az utolsóként említett vén egyik kérdésével kezdődött.
Megkérdezte, hogy tudom-e, melyik vallás volt az ENSZ tagja.
Akkor rávágtam, hogy biztosan a katolikusok.
Később elmondta, hogy Jehova Tanúi.   Ez hideg zuhanyként ért.
A Társulat teológiája szerint az Őrtorony Isten szervezete, az ENSZ pedig a Sátáné.
Nem értettem, hogyan lehetett a kettőnek köze egymáshoz.
Elkezdtem imádkozni lelki világosságért.
Kézbe vettem egy Társulattól független bibliafordítást, és abból nagyon sok kérdésben rájöttem,
 hogy az Őrtorony téved. Elkezdtem azt érezni, hogy van egy Isten,
akit megismerhetek, aki a barátom akar lenni, de az Őrtorony Társulat megpróbál kettőnk közé állni.



Zs.:  Kaptál- e  segítséget  a  vénektől?
 Próbáltak  meggyőzni?  Tapasztaltál-e  pásztori  törődést?




Infaustus  Amit kaptam, azt nem nevezném segítségnek.
Rendszeresen elbeszélgettek velem a „kifogásolható viselkedésem” miatt.
Az egyik problémájuk az volt, hogy a nyilvános imádságaimban Istent nem Jehovának szólítottam,
hanem Atyámnak. Egy másik probléma az volt, hogy minden egyes „kiselőadásomra”
csak a Bibliából készültem fel, és nem használtam a társulat kiadványait forrásnak.
Az sem tetszett, hogy az összejövetelen az Új világ fordítás helyett az Új fordításból olvastam fel.
 Úgy tekintettek rám, mint egy problémára, amit meg kell oldani, nem pedig úgy,
mint egy bárányra,   akit meg kell menteni.
A könnyebbik utat választották.
Vezetőként most meg tudom őket érteni, valóban könnyebb valakit elengedni,
utána pedig megtiltani mindenki másnak, hogy beszéljen vele.
De Jézus nem ebben mutatott példát. A pásztori törődés hiánya abban is megmutatkozott,
ahogy édesanyámmal bántak. Amikor elkülönültem, ő épp egy műtét előtt állt.
Eltökélte, hogy vér nélkül fogja megműttetni magát.
De a vének vele se voltak hajlandók foglalkozni.
Őt is rossz szemmel nézték már, mert a fia elkülönült.





Zs.: Mennyi  ideig  voltál a  "Jehova Tanúi Egyház"  tagja?
 
Ahogy  a  legtöbb Őrtorony-áldozatnak, Neked is  megingott az  Istenhited?




InfaustusKb. 10 évig.      A hitem sosem ingott meg Istenben, sőt ez volt az, ami kihozott a Tanúk közül.
 Kevés dolgot tudtam biztosan, amikor a Társulatot elhagytam,
de azt igen, hogy Isten szeret engem, és én is szerettem őt. 




Zs.:  Megosztanád   tapasztalataidat  a  megtérésedről, és  az  újjászületésedről? 

Infaustus  Ez a részemről egy intellektuális megtérés volt.
Egyre több olyan dolgot vettem észre az Őrtorony teológiájában és gyakorlatában,
amit nem láttam bibliailag helyesnek (pl. Jézus személye, az üdvösség módja, jövőbeli reménység).
Elhatároztam, hogy engem Isten érdekel, és a Szava, nem pedig egy vallási rendszer.
 Ezért elkülönültem.
Utána pedig nem sokkal elmondtam neki, hogy érte szeretnék élni.
Innentől datálom a tényleges megtérésem és újjászületésem. 




Zs.: Mennyi  idő  után  érezted,hogy  helyreálltál, meggyógyultál  lelkileg?



Infaustus  Egy fél évre volt szükségem ahhoz, hogy keressek magamnak egy gyülekezetet.
Addig nyalogattam a sebeimet, és próbáltam meggyőzni a többi Tanút.
De mivel nem álltak szóba velem, ez esélytelennek tűnt.
Az utolsó mérföldkő az volt, amikor az elkülönülésem után kb. egy évvel elfogadtam a háromság-tant.
 Ez volt a lezárulása annak a korszaknak, ami a lelki gyógyulásomról szólt.
 Ekkortól kész voltam arra, hogy a keresztények egyetemes egyházának része legyek, ahová be is fogadtak.



Zs.: Beszélj kérlek  a  gyülekezetedről, és a szolgálatodról!




Infaustus  A Miskolci Keresztény Gyülekezetbe járok (www.halado.hu) 2004 óta.
A Tanúktól való eljövetelem után itt fogadtak be, és itt segítettek növekedni.
Nem sokkal a csatlakozásom után elkezdtem itt szolgálni.
Eleinte csak egy-egy bibliakört levezetni, rövidebb beszédeket tartani.
Majd a lelkipásztorunkkal heti váltásban hol ő, hol én prédikáltunk.
A halála után két másik munkatársammal együtt a gyülekezet vezetői lettünk.
Az elsődleges szolgálati területem a tanítás, úgy érzem, erre van leginkább elhívásom.
De minden másra nyitott vagyok, amit csinálni kell, azt megteszem.
 De nem az a fajta gyülekezet vagyunk, ahol mindent elvégeznek a vezetők.
Másokat is bevonunk a munkába, és magunk mellé vesszük, segítjük őket a növekedésben és a szolgálatban.
 Úgy érzem, egy egészséges lelkületű gyülekezet ez.
De biztosan elfogult is vagyok, hisz olyan, mintha az én gyerekem is lenne. 





Zs.: Hogy  kerültél  kapcsolatba  más, szabadult  ex-Jehova Tanúival?
Milyen    emlékeid, élményeid  vannak  a   a  Piliscsabai  keresztény  ex-JT  csendes-hétvégékről?




Elsősorban az Interneten keresztül. 
Barna Zoli   honlapja sokat segített. Az ex-jt levelezőlistán is elég jó levelezéseket folytattunk mindenféle témáról. Ill. volt egy bibliakör is Miskolcon, ami sajnos néhány alkalom után abbamaradt.
Itt is a helyi ex Tanúk jöttek össze, és együtt tanulmányoztuk a Bibliát.
Piliscsabával kapcsolatban pozitív emlékeim vannak.
Ez az a példaértékű hely, ahol teológiai elképzelések alapján senkit nem ítélnek el.
 Lehet, hogy nem értenek mindenben egyet mindenkivel, de aki szereti Jézust, azt testvérként fogadják.
Sok ilyen hely kellene. Sajnálom, hogy messze lakom, és nem jutok el minden alkalomra. 




Zs.: Sok, napjainkban  az  Őrtorony Szervezetből  kilépő sorstárs  ateista  lesz,
vagy  a  Biblia  tekintélyét  elutasítva  maga módján  "hisz  Istenben".
Szerinted  ennek a  jelenségnek mi  lehet  a  háttere,
és  milyen  üzenete  lehet  a keresztény  egyházaknak?



  Infaustus  Szerintem a csalódás.
Nem csak egy szervezetben csalódtak, hanem Istenben.
Hogy őszinte legyek, nem értem őket.
Nem tartom tisztességesnek a viselkedésüket,
mert nem tesznek különbséget Isten szeretete és egy tekintélyelvű szervezet uralma között.
Kiöntik a gyereket a fürdővízzel együtt. 




Zs.: Hogy  látod  a  keresztény  hitvédelem,
és  a  Jehova Tanúi  felé szóló misszió helyzetét?
Milyen  hiányosságokat  tapasztaltál, és  milyen  megoldás-lehetőségeket  Látsz?



Infaustus  Siralmasan.
A források megvannak hozzá, de kevés keresztény veszi a fáradságot,
 hogy szóba álljon az útjába akadó Tanúkkal. Mindig elmondom nekik,
hogy ha találkoznak, mondják el, hogy hisznek Istenben, és tudják, örök életük van.
Ezt egy Tanúnak hallania kell, hogy gondolkodni kezdjen.
Nem fog ott rögtön könnyek között megtérni,
de idővel gyökeret vernek ezek a mondatok a fejében, és elkezd keresni. 






Zs.:  Ismert ,és  sokak  által  olvasott blogger  Vagy.
 Miért  kezdtél  blogot  írni?
 Megtalálnak-e  email-ben  írásaiddal kapcsolatan
 egykori,és  aktív  Jehova  Tanúi?



Infaustus  Blogolni azért kezdtem, mert ki akartam engedni a gondolataimat.
Az írás nekem olyan, mint egy madárnak az éneklés.
Nem gondolom, hogy jó vagyok benne, de egy énekesmadárnak sincs mindig tökéletesen
szép hangja egy fülemüléhez mérve.         De mégis énekel.
Egy hajnali kórusban pedig a sok énekesmadár hangja egy szép egésszé áll össze.
Szeretnék a blogommal én is egy szólam lenni az Internet keresztény hangjai között.
Tanúk vagy ex Tanúk szoktak felkeresni,
de néhány levélváltás után elakadnak a párbeszédek.
 Talán akkor csak ennyire van szükségük. 




Zs.: Mivel  töltöd  szabadidődet, megosztanál  valamit  magánéletedről?


Infaustus  Nemrég házasodtam, sok időt töltök a feleségemmel - már amennyi ideje egy kezdő lelkipásztornak van.
 Bibliaofil vagyok, szeretek olvasni, tartalmas filmeket nézni, biciklizni, természetben járni, madarakat figyelni.
De a szabadidő mostanában luxuscikknek számít.
A legtöbb időm a pásztori tevékenységekkel van kitöltve.
Persze ezt nem bánom, jó dolog eszköznek lenni Isten kezében.




Zs.:  Milyennek  szeretnéd látni  öt,-tíz  év  múlva  gyülekezetedet, önmagadat,
és  a  Jehova Tanúi felé szolgáló  misszió  helyzetét?




 Infaustus  Én szeretnék engedelmesebb, szelídebb, türelmesebb lenni.
Nagyjából szeretném, ha a gyülekezetem is ilyen lenne.
Ahogy az ApCselben van, gyarapodnánk mennyiségileg és minőségileg is.
És szeretném, ha a félrevezetett Tanúknak egyre több keresztény tenne bizonyságot az ajtóknál.
 Más lehetőséget nem látok, hogy felkeltsük a figyelmüket, és elindítsuk őket a keresés útján. 



Köszönöm   Infaustus a  beszélgetést, kívánom,hogy  minél  több  keresztény,
amikor  találkoznak   Sorstársainkkal,akkor tudjanak  

szeretettel,tapintattal ,
bátorsággal
bizonyságot  tenni,hogy  minél  többen,az   Őrtorony  Társulat  tanúi  közül
válhassanak
- a szó  tiszta  értelmében: Jehova Tanúivá,  

és az  Úr  Jézus  Krisztus  tanúivá!




                                        [  Zsotza ]

          

2012. augusztus 11., szombat

Ovi,Opera,Outlook


Mi  jut eszedbe,ha  azt a  két  szót  Olvasod,hogy: "Ovi", és "Opera"?
Nekem  a  nagy  hangerő: amit az  oviban (=óvoda) a  gyerekek,
az  Operában  pedig  a  művészek   produkálnak.  [;-<))
De  mi  lehet  ezekben a  szavakban  a  közös?
Megfejtés:  web-es  levelező-rendszerekről  van  szó.
Személyes  vonatkozás: olyan  szolgáltatásokról van szó,
amelyeket  viszonylag  kevesen  ismernek  Magyarországon,
és -az  utolsót  leszámítva- én  is  sokadik, 
-"tartalék", "alvó" postafiókoknak  használtam.
Hosszú  idő  után  megnéztem,hogy  mi  változott pár  év  alatt:
Az  OviMail -ról a  legtöbben  tudják,hogy a  Nokia nevű  finn  világcég
ingyenes  email szolgáltatása,amely  ezen a  linken  elérhető: 
A  korábban  1 GB tárhelyet  kínáló  szolgáltatás
ma  már  a  Yahoo   technikai  háttérrel  működik,
és  ma  már  végtelen  email-kapacitással!
Bár  a  webes  nyitó-oldalon  "Nokia Mail"  felirattal  találkozunk,
de  aki  regisztrálni  szeretne  e-mail  fiókot, az  továbbra  is
" @ovi.com végződésű  címet  választhat.
A  végtelen  tárhely  előnyével  szemben  meg  kell  elégedni  az
egy  nyelvű, angol  kezelőfelülettel,de   szerintem így  is  nagyon  az  előnyére  változott!
A  második  e-mail  szolgáltatás  a  web-es  böngészőjéről _is_ ismert
 " Opera ",amely  nem  a web-es   levelező-rendszeréről  volt  híres.Bár  egy  postafiók  esetében  nem  csupán  a  tárhely a  fontos,
de  még  fél  évtizede  is  nagyon  kicsinek  számított  a  3 (azaz  három)  nem  giga,
hanem  mega(!) bájt  tár-kapacitás!
Egy  mozgalmasabb  levelezőlista  pár  hét  alatt  simán  megtöltené,és   talán  nem  vagyok  egyedül  avval,hogy  szeretném  a  web-es  levelezésemet 
csak -simán- a   postafiók(ok)ban  hagyni.Elérkezettnek  láttam  az  időt,hogy  megnézzem: mi  lett  az  OperaMail-lel ? 

Ide  kellett  látogatnom:  https://mail.opera.com/


Két  nagy  pozitív  változásra  figyeltem  fel:
1.:   Szép, letisztult , -magyar  nyelvű- kezelőfelület,
amely   villámgyorsan, és  szemet  gyönyörködtetően  működik.
2.:    A  3  MB-os  "puttony"  1000 MB-os-ra  nőtt.
Persze  erre  lehet  mondani,hogy  hol  van  ez
a  végtelentől, vagy  a  10 GB-os  kapacitástól,
de   ha  statisztikailag  nézzük, azért  csak  több,mint  333%-os  növekedés! [;-<))
Ha  nem  is  fog  több száz millió  felhasználó  "átpártolni"  pl.: a Google mail-tól  az  Operához,
de  mindenképpen  érdemes  regisztrálni, és  többedik  fióknak  használni,
esetleg  álláskereső  email-címnek,
mivel  komoly  hangzású  cím-végződést  nagyobb 
eséllyel  lehet  találni  egy  kevésbé  népszerű  szolgáltatónál.

Azért  még  két  diplomával, három felsőfokú  nyelvvizsgával  sem
valószínű,hogy  nagy  sikert  aratna  egy  olyan  önéletrajz, amely 
olyan  címekről   érkezne,hogy :
 " kovacs.jozsi_123456789  [kukac] szolgáltató [ pont ]  com " ,
vagy  " roland_a_kiraly [kukac] szolgaltato [pont]  com".


A  harmadik, a  post  címében  feltüntetett  márka, az  "Outlook",
azaz  a  "kilátó",amely  a  Microsoft   ingyenes  web-levelezőrendszerének
a  legújabb  "brand"-je, amit  korábban  MSN email-nek, Hotmail-nek, (Windows) Live Mail-nek neveztek,
az  lesz  pár  éven  belül,-ha  jól  sejthető   az   Outlook .
A  jelenlegi  Hotmail  regisztrációs  oldalon  lehet  regisztrálni   @hotmail.com , @hotmail.hu ,és  windowslive.com  cím-végződésekre.
Aki  a  klasszikus  "@msn.com"  email-fiókot  szeretne  regisztrálni,
azt  is  megteheti    itt:

Aki  pedig  " @outlook.com "  címet   szeretne, az  itt  megteheti:  https://signup.live.com/signup.aspx?cbcxt=mail&wreply=https%3A%2F%2Fmail.live.com%2F%3Fmoptin%3Dtrue&id=64855&lic=1

A    hotmail  postafiókból  is  át  lehet  váltani  az   Outlook-ra,-amely  nem  csupán  egy
új  email-cím,hanem  egy  új, látványos,
gyorsan  használható  kezelőfelületet  is  jelent,
-nekem  tetszik, -főleg  a  szövegszerkesztő.
Én   átváltottam  a  postafiókomon  belül  Outlook-ra,
de  ez  avval  járt,hogy  az  @outlook.com -os
címem  mellett  a  régi  címemet  is  használhatom,
de már  az  új  címemmel  tudok  bejelentkezni, a  régivel  nem.
Szerintem  ez  így  is  jó,bár  jó  lett  volna  egy  figyelmeztető  szöveg.
Ovi, Opera, Outlook: szerintem  szép  fejlődés  az  ingyenes  web-es levelezésben!

               [ Zsotza ]

2012. augusztus 1., szerda

"A szeretet a legjobb útlevél" - Interjú Kovács Zoltánnal -2.

Nagyon  fontosnak  tartom,hogy  a  vallás-károsult    
(ex) Jehova Tanú Sorstársak  lássák:
nem  törvényszerű,hogy  aki  megismeri  az  Igazságot 

 Jézus  Krisztusról, az Őrtorony Társulat
totális  tekintélyének  tarthatatlanságáról ,

akkor  teljesen  magára  marad  felismeréseivel, és  terheivel.
Azt  is  nagyon  fontosnak  látom,hogy bátorítsam  a   hívő  keresztényeket:
ne  menjenek  bele  meddő  teológiai  vitákba,
mert  vallási ismeretei minden  Jehova Tanújának  van,
- még  ha  kiragadott Szentírás-szakaszokra  is  építettek-,
hanem  próbáljanak  szeretettel, néhány személyes  hívő  tapasztalattal,
a kioktatásnak  még a   látszatától is  

mentes kérdésekkel   szolgálni  az  Őrtorony  Társulat
által  tanított  emberek  felé, olyan  témákban,mint:
megváltás , megigazulás ,
 Az EvangéliumIsten  ingyen kegyelme ,
Isten  Atyasága
, az  üdvösség   bizonyossága, és  biztonsága .

A  legegyszerűbb   őszinte, szeretetteljes, személyes  mondat  is,
amit  egy  újjászületett keresztény mondhat
egy  feltétel  nélküli  Isteni szeretetre, elfogadásra, 

teljes  bűnbocsánatra  vágyó- jelenleg  még-
 Jehova Tanúi Egyház-tagnak az is  életképes  "Ige-magnak"  bizonyulhat,
amely  idővel  kikel, előjön,és  gyümölcsözni  fog!


Beszélgetőtársam   Kovács  Zoltán, 
akit  több mint  másfél  évtizede ismerhetek  személyesen.
Első  találkozásaink  a  megtért, lelkileg  frissen  szabadult  ex-Jehova  Tanú  keresztények által  létrejött
Bibliakörben   voltak, amiket  követtek az  "Egykori és  aktív  Jehova Tanúi"  Levelezőlista  résztvevői által
kezdeményezett, és  félévente  megrendezett  "Piliscsabai  Csendes-hétvégék" .


                (Az interjú  első  része  >>  itt  <<  olvasható:    ) 




Zs.:  Sikerült-e  jól beilleszkedni Jehova Tanúi  Szervezetébe?


K.Z.: Sajnos azt kell mondjam, többek között a fenti dolgok miatt nem volt
tökéletes a beilleszkedésem.

Vagy én magyaráztam bele utólag, vagy ténylegesen így volt, de mindig
éreztem, hogy sokan távolságtartóan viselkednek velem az előbbiek
miatt. Én is sokszor tartottam attól,

hogy kinek mennyit és mit mondhatok – mert egyrészt senki hitét nem
szerettem volna romba dönteni,

másrészt magamnak sem szerettem volna
kellemetlenséget -, ez  azután akadálya volt a felszabadult,
 és örömteli gyülekezeti  életemnek.

Ettől  függetlenül  azért  voltak  sokan, akikkel jól el tudtam
beszélgetni, csak vigyázni kellett, hogy ne érintsek „veszélyes” témákat.

Szóval végig volt emiatt egyfajta kívülálló-érzésem.

Zs.: Családod, Rokonaid  hogy  fogadták
a  Csatlakozásodat  az Őrtorony-Szervezetbe?



K.Z.: Nos,  szüleim  eleinte  nem  nézték túl jó szemmel a velük való
kapcsolatomat, de igazából néhány piszkálódó megjegyzésen kívül nem
bántottak miatta. Inkább csak némi féltés volt ebben, mert az ő
szemük  előtt  is csak az a kép volt, amit akkoriban a Tanúkkal
kapcsolatban ismerni lehetett. Ismeretlen, tehát félelmetes.
Néhány hónap  elteltével  pedig  már  a  mi  lakásunkon  tartottuk  a
bibliatanulmányozást, édesanyám szendvicset készített, és néha még le
is ült közénk. Egyszóval, minden „ellenállás” megszűnt.
Ebben azért nagy szerepe lehetett  annak is, hogy mind barátom és menyasszonya,
mind a velünk tanulmányozó testvérek szimpatikus, szolid emberek
voltak,  akik  jó  benyomást tettek szüleimre.

Egészen csendben zajlottak a dolgok, amíg sor nem került az alámerítkezésemre.
Ott  tudatosult igazán szüleimben, hogy én ezt a dolgot tényleg komolyan
gondolom. Ekkor volt egy nehezebb időszak a viszonyunkban,
de amint  az  alámerítkezés  lezajlott, és látták azt, hogy semmi különös
változás nem történt, lassan megnyugodtak a kedélyek.

Zs.:  Hogy  emlékszel  vissza  a gyülekezeti  élményekre?
  Milyen    gyülekezeti  alkalmak  tetszettek, ( -ha  voltak
ilyenek?)


K.Z.:  Számomra általában sajnos elég nyomasztóak voltak ezek az alkalmak.
Bár volt néhány testvér, aki a lehetőségekhez mérten megpróbált
minőségi  alkalmakat  teremteni  a  nyilvános  előadásokon,
könyvtanulmányozásokon  számukra kínálkozó lehetőségek során, a
programok erősen kötött jellege miatt ez nagyon nehézkes volt.

Tudom, mert nekem is lehetőségem volt ilyen programok megtartására.
Nagyon  fárasztó  volt  pl.  Őrtorony-tanulmányozások  során
végighallgatni, ahogyan a testvérek a tanulmányozási kérdések kapcsán
mintegy mantra szerűen visszaolvassák a folyóirat sorait.

Volt egyfajta lélektelen, mechanikus jellege ezeknek az alkalmaknak.
Voltak  viszont olyan programok- akkoriban pl. az ún. ’fiatalok
összejövetele’ nevű „nem hivatalos” program volt ilyen

–  ahol  kirándulások, kis túlzással „házibulik” során lehetett
felszabadultabb keretek között testvérekkel találkozni. Természetesen
ilyen  esetekben  sem  volt mód a hivatalos tanításoktól eltérő
vélemények megfogalmazására, és sok gyülekezetben a vének szinte
azonnal, ahogyan tudomást szereztek ezekről az összejövetelekről,
megtiltották azokat.
Leginkább  talán  –  a  mára  már  megszűnt  –  kiscsoportos
könyvtanulmányozás volt építő jellegű alkalom, amennyiben az azt
vezető  testvér hajlandó és képes volt tolerálni és elfogadni a
testvérek egyéni gondolatait, meglátásait.

Más esetben ez az összejövetel is
egy átlagos Őrtorony-tanulmányozás szintjére süllyedt.


Zs.:  Mi  vezetett  az Eltávolodásodhoz  az  Őrtorony szervezettől??
Ezt hogy  fogadta  a  Családod?


K.Z.:   Nyilván a kezdetektől róla megkapott információk hatására eleve nem
tudtam nagyon közel kerülni a szervezethez,
de az egyre határozottabb eltávolodásom akkor kezdődött talán,
amikor kezdtem meglátni, hogy más keresztények,
sőt más felekezetek is állhatnak a Biblia talaján, láthatnak helyesen
és tisztán bibliai tanításokat,sőt talán tisztábban is,
 mint a sok tanítást  folyton változtatgató  Társulat.

Ezekre a felismerésekre alkalmat a már említett TIT-előadások,
prédikációkról készült kazettafelvételek
és személyes beszélgetések  adtak.

A  végső  lökést  azután  az  1993-as emlékünnep előtti időszak
jelentette, amikor az úrvacsorai alkalomra készülve olyan bibliai
részletekre bukkantam, amelyek szöges ellentétben állnak az Őrtorony
Társulat bibliaértelmezésével.

Ez olyan „sokk” volt számomra, hogy már nem tudtam jó lelkiismerettel
részt venni azon az alkalmon. Ez beindított egy folyamatot, és attól
kezdve nem is jártam már gyülekezetbe.
Néhány hónappal később felkeresett két testvér, hogy megérdeklődjék,
miért nem járok az összejövetelekre.

Nem jutottunk dűlőre egymással, mert a kérdéseimre természetesen nem
tudtak megnyugtató válaszokat adni, így pár nappal később elkülönültem.

A családom – annak ellenére, hogy tagságom évei során nem éreztették
rosszallásukat – egyértelmű megkönnyebbüléssel fogadták döntésemet.

Zs. :  Próbált  segíteni  Jehova  Tanúi  közül  valaki,hogy  maradj  a
szervezetben?



K.Z.:   Érdekes volt megtapasztalni, hogy az emlékünnep elmúltával – amelyen
a fentiekben vázoltak szerint már nem vettem részt – hónapokig nem
érdeklődött hollétem felől senki a gyülekezet vezetése , vagy tagjai  részéről.
Annak ellenére is így volt ez, hogy feleségem révén a gyülekezetben
számos rokonom volt jelen.

Emlékeim  szerint egyetlen olyan alkalom volt, amikor testvérek
hivatalosan megkerestek, a fent említett eset.

Meg kell említenem, hogy feleségem édesanyja sokkal intenzívebb és
elkötelezettebb tevékenységet fejtett ki visszatérésünk érdekében,
mint a Társulat képviselői. Annak ellenére, hogy sokszor bonyolódtunk
komoly  vitákba bibliai tanításokat illetően, azt éreztem, hogy
számára tényleg életfontosságú, hogy visszatérjünk a szervezetbe.

Elkülönülésünk  után  néhány  alkalommal  még  ellátogattunk
körzetgyűlésekre illetve kongresszusokra, és itt sok testvér kedvesen
érdeklődött, hogy mikor térünk vissza.

De természetesen ők többet nem tehettek ennél.

Zs.:  Meddig  Voltál  tagja  a  "Jehova Tanúi" Egyház"-nak?
Maradtak-e  élő  kapcsolatok  a szervezetben  maradt  Sorstársakkal?


K.Z.:  Kereszteletlen hírnöki státuszomat is beleszámítva mintegy 5 évig (1988-1993-ig).
Csak  feleségem  rokonaival  tartok kapcsolatot, 

de velük, mint  rokonokkal. Gyülekezetről,
hitről szinte lehetetlenség velük beszélni.



Zs.: A  világhírű  ex-Jehova Tanú testvér, Carl Olof  Jonsson "A
pogányok  ideje:  vajon  véget  ért?" című  kiváló  könyvét  Te
fordítottad  magyar  nyelvre.  Ebben a  tanulmányban  Jonsson
megcáfolja    az    Őrtorony  Társulat  1914-es  láthatatlan
Krisztus-eljövetelről szóló  tévtanítását, amelyet  a  brooklyni
vezérkar  nem  tudott  megcáfolni.
Mi  indított  Téged  erre  a hatalmas  munkára?


K.Z.:  A  könyvvel  1991-ben találkoztam először, egy salzburgi magyar
testvérünk könyvespolcán.
Belelapozgattam és abban a néhány percben egészen elképesztő dolgokat
olvashattam az általad említett témákban.
Elkértem a könyvet és nekiálltam a fordításnak, mert úgy éreztem,
ezeket a dolgokat másoknak is olvasniuk kell,
másoknak is joguk van tudni az igazságot.
Lelkiismereti kérdés volt.
Ennek ellenére elég lassan haladtam vele, többször félbehagytam,
végül 2000 környékén készültem el a munkával.

( Carl  Olof Jonsson:  "A  pogányok ideje-vajon véget ért?"   című könyve
 
ingyen rendelhető  ezen az   email-címen  >>  itt <<  ! )

Zs.: Rendszeres  résztvevője  Vagy, és  rendszeresen tanítasz    a
piliscsabai  Csendeshétvége-alkalmakon,amelyeken a  Szervezettől
szabadult, keresztény  ex-Jehova Tanúi  által létrejött  budapesti
Hétfői Bibliakör,és barátai,valamint  érdeklődők  vesznek  részt.
Hogy  emlékszel  vissza  a  kezdetekre?  Mikről  szólnak  a
piliscsabai  Csendes-hétvégék,  és  Neked  mit  adtak  ezek az
alkalmak?


K.Z.:    Isten ne vegye bűnömül,
amiket én ezeken az alkalmakon a testvérek„ellen elkövetek”,
talán merész túlzás is lenne tanításnak nevezni ténykedésemet.
Inkább  csak  felmerülő gondolatokat igyekszem elmondani.
Oly régen kezdődött az egész, hogy a pontos dátumra nem is emlékszem,
talán 10-12 éve kezdtük el néhányan szervezni ezeket a piliscsabai
alkalmakat,  hogy az országban és külföldön  élő testvéreinkkel
személyesen is megismerkedhessünk, velük találkozhassunk.

Úgy emlékszem, első alkalommal éppen
az Efézusi levél első fejezeteit olvastuk,
és ezekről beszélgettünk, mert ezek a versek
pont a közösségről  szólnak, amely mibenlétének  a tisztázására sokunknak akkoriban
 nagy szüksége  volt.
Azóta is minden alkalommal, évente kétszer, vagy egy-egy bibliai
szakaszt gondolunk át, vagy konkrét kérdéseket, bibliai témákat
vizsgálunk. Kezdetben leginkább arról volt szó, hogy valamilyen módon
a közösség erejét pótolja egy-egy ilyen alkalom azok számára, akik
távol más testvérektől nem tudnak
rendszeresen összejárni és Igét  olvasni.

Manapság legtöbbünk már megtalálta a maga közösségét,
így  ezek az alkalmak az egymásnak való  örülést, a közös lelki épülést
célozzák, és talán egy kicsi lehetőséget jelentenek azok számára is,
akik frissen hagyják el a szervezetet,
és nincs kapcsolódásuk keresztény testvérekhez.
Számomra óriási örömet jelentettek ezek az alkalmak a kezdetekben is,
és  később  is,  mert  régen  vagy sosem látott, de levelekből,
levelezőlistákról ismert testvérekkel találkozhattam,
és épülhettem mások hite által.

Zs:  Milyen    tapasztalatokkal    Gazdagodtál  a  keresztény
gyülekezetekkel  kapcsolatban, már  ex-Jehova Tanúként?


K.Z.:   Kezdetben  olyan  voltam,  mint  gyerek a játékboltban, ide-oda
szaladgáltam különböző felekezetek között, mindenhol újdonságokat,
érdekes dolgokat hallottam, nagyon élveztem, hogy kitárult számomra
ez a világ, és egészen fantasztikus, nekem addig soha el nem mondott
dolgokat tudhattam meg Istenről, a Bibliáról.
Később ezek a dolgok nyilván elcsitultak, lenyugodtak, felismertem,
hogy más közösségekben is vannak adott esetben igen komoly problémák,
tanításbeli  tévedések is, szóval  „sehol sem fenékig tejfel”  a kereszténység.

De  ezek  a  tapasztalatok  nem  rombolták  a  hitemet,  hanem
megerősítették abban, hogy Krisztus nélkül semmi nem működik,
sőt, hogy két különböző felekezet tagja lehet egymásnak testvére,
miközben  a  velük  egy  gyülekezetbe tartozóval
 nincs meg ez a kapcsolat.
Mert testvérnek lenni nem címke és cégtábla,
sőt még csak nem is közös hitvallás kérdése,
hanem lelki azonosság, és Jézushoz való egyformán erős vonzalomé.


Zs.: Hogy  Látod a  keresztény  hitvédelem, és  misszió  helyzetét
"Jehova  Tanúi  Egyház"  felé?  Hová  fordulhat  egy  lelkileg
ébredező, az Őrtorony Társulat  hitelességét  a  Biblia  alapján
megkérdőjelező  Jehova  Tanú?  Mit  tehetnének  a  keresztény
egyházak,missziók a Krisztus-kereső Jehova Tanúi szabadulásáért?


K.Z.:    Azt gondolom, és azt látom, hogy általában a keresztény egyházak félnek Jehova Tanúitól, mint a tűztől.
Lehet azért, mert  egy Tanú egy átlag egyháztagnál jóval kiterjedtebb bibliaismerettel bír,
de a misszió hiányának lehet oka az egyszerű lelki restség is, mondván,
intézze az ilyesmit a lelkész vagy a püspök, az a szakmája.
Ami „hivatalos” megnyilvánulást idáig ebben a témában láttam, illetve olvastam,
az többnyire jobb lett volna, ha meg sem születik.
Az ismerethiányból és az elvakultságból fakadóan néha elképesztő butaságokat ad ki a kezéből némely egyház. Jehova Tanúi pedig jobb esetben csak mosolyognak egy ilyen esetlen próbálkozáson,
 rosszabb esetben pedig feldühödnek,
és csak még jobban eltávolodnak az adott gyülekezet által képviselt, egyéb, valós értékektől is.

Azt gondolom, hogy „a Jehova Tanúi Egyház” 

 felé általánosságban nem lehet missziót teljesíteni.
Rendkívül sok, a belső gyülekezeti dolgokra vonatkozó ismeretet, és kifinomult pszichológiai manővereket igényel az, hogy az egyes egyháztagoknak Istenről és bibliai igazságokról szóló információt tudjunk eljuttatni, hogy azokat a falakat valamiképpen át tudjuk törni ezekkel,
amelyeket az Egyház épít tagjai elméje köré.

Ebből fakadólag azt gondolom, hogy az egyházak általában kis eséllyel indulnak a Tanúk szabadulásáért folyó küzdelembe. 

A hitnek ezt a harcát leginkább volt Jehova Tanúi tudják sikerrel megvívni.
Arra azt hiszem nem tudunk szabályt alkotni, hogy egy problémákat felismerő egyháztag merre induljon.
Sokakat közülük elborzaszt az, amit az egyházuk 

akár a többi keresztény egyházról,
akár a volt Jehova Tanúiról számukra elmondott.
Nem is igen lehet megtenni az első lépéseket,
ha nincsenek olyan fórumok, ahol a lelepleződés 

veszélye nélkül lehet feltenni kérdéseket,
informálódni más közösségek felől, akár bibliai tanítások felől.
Ilyen lehetőségek voltak régebben a Jehova Tanúinak szóló levelezőlisták,
ma például az interneten fellelhető blogok.


Zs.:   Milyen  bátorítást, tanácsot  Adnál  azoknak, akik szeretnének a
tiszta, Bibliai  Evangéliummal  segíteni  a "Jehova Tanúi  Egyház"
tagjainak, és  szimpatizánsainak?



K.Z.:    Isten legyen irgalmas azokhoz, akik az én tanácsaimra szorulnak
:o)), de talán azt tudnám elsősorban mondani mindenkinek, aki Jehova
Tanúi  felé  szolgál, hogy szeresse őket nagyon. Mert abban van
körülöttük  a  legnagyobb  hiány.  „Tudásból”, meg „ismeretből”
megroggyanásig el vannak látva, de egy kis szeretetért biztos sokan
letennék ezeket a „csomagokat”.
A szeretet olyan útlevél,
ami a legnehezebb pakkokat is biztonsággal juttatja át
bármilyen jól őrzött  határon.

Zs:  Zoli, köszönöm a  beszélgetést, és  kívánom  mindenkinek,
hogy   a  legjobb  Útlevéllel, a  krisztusi  szeretettel  próbálja  meg  Jehova  Tanúinál,
és  más  lelkileg  letévedt , segítségre  szoruló vallás-károsult személye  felé
a  közeledést, -és  ha  van  rá  fogadókészség: a  határ-átlépést!

"A szeretet a legjobb útlevél" - Interjú Kovács Zoltánnal

Az  első, írott   ex-Jehova Tanú  kereszténnyel  készült interjú fogadtatása
még  a   legpesszimistább  várakozásaimra  is  pozitívan rácáfolt,
- dacára  a  "riporter"  személye  ellenére...
A sok  váratlan, és  bátorító  visszajelzés  megerősített  engem  abban,
hogy  folytatni  kell  azoknak  az  egykori  Jehova  Tanúi,
ma  már  hívő  keresztény Sorstársak  bemutatását.
Kóta Ildikó  volt  az  első  interjúban  a  beszélgetőtársam,
az Ildikóval  készült  riportok  elolvashatók  itt:

      http://zsotza.blogspot.hu/2012/03/ki1.html

      http://zsotza.blogspot.hu/2012/03/ki2.html
                                                                 
       http://zsotza.blogspot.hu/2012/03/ki3.html

Nagyon  fontosnak  tartom,hogy  a  vallás-károsult    

(ex) Jehova Tanú Sorstársak  lássák:
nem  törvényszerű,hogy  aki  megismeri  az  Igazságot  Jézus  Krisztusról, az Őrtorony Társulat
totális  tekintélyének  tarthatatlanságáról ,akkor  teljesen  magára  marad  felismeréseivel, és  terheivel.
Azt  is  nagyon  fontosnak  látom,hogy bátorítsam  a   hívő  keresztényeket:
ne  menjenek  bele  meddő  teológiai  vitákba,
mert  vallási ismeretei minden  Jehova Tanújának  van,
- még  ha  kiragadott Szentírás-szakaszokra  is  építettek-,
hanem  próbáljanak  szeretettel, néhány személyes  hívő  tapasztalattal,
a kioktatásnak  még a   látszatától is  mentes kérdésekkel   szolgálni  az  Őrtorony  Társulat
által  tanított  emberek  felé, olyan  témákban,mint:
megváltás , megigazulás ,
 Az EvangéliumIsten  ingyen kegyelme ,
Isten  Atyasága
, az  üdvösség   bizonyossága, és  biztonsága .

A  legegyszerűbb   őszinte, szeretetteljes, személyes  mondat  is,amit  egy  újjászületett keresztény mondhat
egy  feltétel  nélküli  Isteni szeretetre, elfogadásra, 

teljes  bűnbocsánatra  vágyó- jelenleg  még-
 Jehova Tanúi Egyház-tagnak az is  életképes  "Ige-magnak"  bizonyulhat,
amely  idővel  kikel, előjön,és  gyümölcsözni  fog!


Beszélgetőtársam   Kovács  Zoltán, 
akit  több mint  másfél  évtizede ismerhetek  személyesen.
Első  találkozásaink  a  megtért, lelkileg  frissen  szabadult 

 ex-Jehova  Tanú  keresztények által  létrejött
Bibliakörben   voltak, amiket  követtek az  

"Egykori és  aktív  Jehova Tanúi"  Levelezőlista  résztvevői által
kezdeményezett, és  félévente  megrendezett  "Piliscsabai  Csendes-hétvégék" .


                                                                           



 Zs.: Milyen  gyerekkorod,ifjúkorod  volt,
     emlékezel-e  vallási  élményekre?


K.Z.:   Átlagosan boldognak és kiegyensúlyozottnak nevezhető gyermekkorom
volt, átlagostól talán kicsit eltérő társadalmi helyzetű szülőkkel
(mindketten állami vállalatnál dolgoztak, apám ’Kiváló Dolgozó’
kitüntetéssel,  rendszeres  külföldi  kiküldetésekkel egzotikus
országokba is, anyám vezérigazgatói titkárnő volt; ezek a tények
azonban  pl.  anyagi  helyzetünkön  gyakorlatilag  semmit  sem
változtattak). Mindezen háttér ellenére rendkívül elutasítóak voltak
a szocialista rendszerrel szemben. Szüleim ugyan húgommal együtt
mindkettőnket  katolikus szertartás szerint megkereszteltettek, a
későbbiekben azonban semmilyen további vallásos nevelést nem kaptunk.
Ők gyakorlatilag ateisták voltak, a szónak a ’nem hívő’ értelmében.
Ez a téma (a lét kérdései) filozófiai értelemben egyszerűen nem
foglalkoztatta  őket.  Édesanyám  sokat  olvasott,  széleskörű
alapműveltséggel rendelkezett, apámat szinte csak a II. világháború
témaköre foglalkoztatta.

A történelem alakulása engem is nagyon
érdekelt  már akkoriban (12-13 éves korom körül), és az iskolai
oktatásnak köszönhetően az evolúciós tanítás mentén különösen az
őslénytan, a geológia, végül pedig az ősrégészet kezdett nagyon
foglalkoztatni. Sok ilyen témájú könyvet olvastam, és ilyen jellegű
pályára is készültem. Tinédzserkoromban (talán 13 éves lehettem), egy
családi  nyaralás  alkalmával  jutottam el első ízben egy római
katolikus templomba misére.  


Apám vitt oda magával, emlékszem milyen
megdöbbentő élmény volt, ma sem értem, mi indította erre.  Az esetnek
azonban semmilyen további „folyománya” nem volt.
Évekkel később (talán 17 lehettem) kezdett el komolyan foglalkoztatni az,
hogy mi  végre  vagyunk  e földön, és egyáltalán
van-e valami értelme az ittlétünknek.

Rengeteg könyvet elolvastam (mert édesanyámtól azt
tanultam, hogy ha valamivel kapcsolatban kérdéseim vannak, azokban
találom  meg  a  válaszokat),  nagyon  megfogtak  a  keleti
vallásfilozófiák,  a  taoizmus  pl.  kifejezetten  szimpatikus
eszmerendszernek  tűnt.  Valahogy azonban mindenből hiányzott a
’Lélek’, kicsit olyan érzésem volt, miközben barátkoztam velük, hogy
egyfajta „edzésmunkát” követelnek, gyakorlatilag technikai úton,
kellő munka befektetésével lehet megközelíteni a világot mozgató
erőket, és választ találni a miértekre. Ez idővel azután kezdett
nagyon „kevés” lenni, éreztem, hogy „többnek kell ebben lennie”.
Emlékszem pl. arra, hogy 1987 karácsonyán már annyira feszítő volt
bennem az istenélmény utáni vágy, hogy ismét felkerestem egy római
katolikus templomot, és részt vettem az éjféli misén.

Az ott (is) szerzett élmények arra vezettek, hogy ugyan a kereszténység lehet
nagy valószínűség szerint az az út, amelyen eljuthatok Istenhez,
de valahogy más „módszerekkel”, mint ahogyan az ún. történelmi egyházak
próbálkoznak. És azokban  a napokban szólt egy régi barátom, hogy pár
hét múlva lesz egy nagy beszélgetés náluk valamilyen „fura” kis
keresztény csoport néhány tagjával.
Mint később kiderült, Jehova  Tanúiról volt szó.


Zs.: Hogyan  kerültél  kapcsolatba  a "Jehova Tanúival "?

K.Z.:   Ez  a  fent  említett  barátom tehát meghívott magukhoz, és itt
találkoztam először Jehova Tanúihoz tartozó „hús-vér” emberekkel. Az
egész  úgy  kezdődött, hogy az ő menyasszonyát két kedves hölgy
megszólította az akkori Marx tér (ma Nyugati tér) aluljárójában. Ezt
követően azután az egyik hölgy férje és egy másik férfi testvér
kereste fel barátomat a lakásán, és így ültünk le egy ismerkedő
beszélgetésre. Részemről első alkalommal ez egyfajta „tesztelés” volt
persze, kíváncsi voltam az általam meglehetősen jól ismertnek vélt
evolúcióval kapcsolatos érveikre. Elsősorban az érdekelt tehát, hogy
milyen „istenérveik” vannak, kevésbé az, hogy egyébként milyen a
teológiájuk.  Nem  volt azonban bennem igazi „ellenállás” azzal
szemben, amit ők elmondani akartak, de ezt azért elsőre rögtön nem
akartam beismerni.

Zs.:  Miért Jehova Tanúit  választottad ?

K.Z. :   Barátom elbeszélése és  „városi legendák” alapján persze volt már
valamilyen  képem  addig  is  a  Tanúkról, de az azért a dolgok
természetéből fakadóan (a ’80-as évek második felének szocialista
Magyarországán  vagyunk)  rendkívül  hiányos  és  meglehetősen
„romantikus”  volt.  Mivel  tudtam  arról,  hogy  gyakorlatilag
illegalitásban működnek, valahogy úgy képzeltem, hogy ettől egyrészt
nagy mértékben rendszerellenesek (ez nekem akkoriban szintén nagyon
fontos volt), másrészt valahogy ez egyfajta igazoló „pecsét” is volt
tanításaik hitelességét és igazságát illetőleg. Úgy gondoltam, hogy
az a felekezet, amelyet – ellentétben a számomra nem túl szimpatikus
történelmi,  nagy  egyházakkal  –  az  állami  hatalom üldöz és
ellehetetlenít, az mindenképpen csak hitelesen képviselheti Istent és
a  Szentírást.  Gondoltam  ezt úgy, hogy addig sem az ő konkrét
tanításaikkal,  sem  magával  a  Bibliával  egyáltalán nem volt
kapcsolatom. Amit én addig a kereszténységről tudtam, az szinte
kizárólag filmekből és szépirodalomból táplálkozott.
Ehhez képest máraz első találkozásig  gyakorlatilag eldöntöttem,
hogy „ez nekem  kell”.

Zs.: Volt-e  emlékezetes  találkozásod más  vallású  emberekkel?

K.Z.:  Jehova Tanúja minőségemben nem, de a szervezetben töltött utolsó évem
alatt  már rendszeresen jártam az egyik adventista felekezethez
tartozó Reisinger János egyetemi tanár bibliai TIT-előadásaira. Ő
nagy hatással volt rám. Annak ellenére, hogy felekezeti kötődése
volt, fantasztikusan tiszta, bibliai alapokon nyugvó – a társulati
tanításokkal szemben élettel teli – előadásokat tartott. Amit pedig
óhatatlanul a saját egyházából hozott, az némi bibliaismerettel
„szűrhető” volt. Ugyanígy voltak még abból a gyülekezetből néhányan,
akik nagyon komoly bibliaismerettel és élő hittel tanítottak. Évekkel
a szervezetből való eljövetelem után találkoztam azután Cseri Kálmán
református lelkész prédikációival, valamint a Golgota Gyülekezet
pásztorának, Greg Opean-nek a tanításaival, mindketten Istentől
küldött,  Lélekkel  teli  emberek, akiknek szintén nagyon sokat
köszönhetek.


Zs.:  Voltak-e  a  Környezetedben  olyan  emberek,
akik  le  akartakbeszélni  Jehova Tanúiról?


K.Z.:  Nos, ha a szüleimet nem számítjuk, akkor csak egy gyermekkori barátom
volt  az,  akivel hatalmasakat vitatkoztunk, nagy csaták mentek
közöttünk, de ott igazából nem is Jehova Tanúiról szólt a dolog,
hanem  magáról  Isten  létezéséről,  a  teremtés és az evolúció
kérdéséről. Érdekes, hogy ő születésétől rendszeres templomjáró
unitárius  családban  élt, mégsem tudta őt az a környezet ilyen
értelemben  megérinteni.  Volt  egy  kollégám  is,  akivel nagy
beszélgetéseink voltak, de  ő igazából szintén nem Tanú mivoltom
miatt támadott engem, inkább Istennel volt problémája, a „szokásos”
kérdéseket vetette fel: ’Miért engedi meg Isten
a gonoszságot és a  szenvedést?’.

Súlyos beteg, rákos kisfia volt, ezért volt benne sok keserűség.



Zs .: Általában  mindig  meggyőzően  érveltek  a  testvérek?
Volt-e  olyan  téma,amiről  azt  Láttad,
hogy  kínos  Jehova  Tanúi  számára?


K.Z.: Furcsa dolog volt ez, mert én igazából akartam Jehova Tanúja lenni,
tehát nem is sokat vitatkoztam velük, leginkább csak azt vártam el,
hogy az evolúció tarthatatlanságával kapcsolatban győzzenek meg. A
Társulat tanításaival kapcsolatban – mivel nulla bibliaismeretem volt
– nem igazán voltak elvárásaim. De nagyon „jó helyzetben” voltam.
Egészen őszintén és nyíltan már a tanulmányozás legelején közölték
velem, hogy bizonyos területeken komoly gondok vannak a Társulat
tanításaival. Ez főként Jeruzsálem pusztulásának dátumát, ebből
következően  az  1914-es  dátumot,  illetve  a  társulati
próféciaértelmezéseket érintette. 


De valahogy úgy voltam vele, hogy
ezek nem bibliai alaptanítások, mint pl. a halál utáni élet, vagy a
megváltás, ezért nem foglalkoztam velük különösebben.
Később persze,amikor  már  rendszeresen  jártam gyülekezetbe,
láttam, hogy az előzőekben  említett  kérdésekről nem lehet mindenkivel nyíltan
beszélgetni,  úgyhogy  elég  korán  megtanultam  az  orwelli
„kettős-beszédet”  és  a  „duplagondolt”.
És bár már nem voltak romantikus illúzióim  a Társulattal kapcsolatban,
 de sokáig úgy éreztem, valahogy ez a dolgok ára, ennyit el kell tudnom viselni a
paradicsomi  földért  cserébe.
Az  is  érdekes  volt,  hogy  a „tanítóim”-ról nagyon sokan tudták,
hogyan gondolkodnak ezekről a kérdésekről, így szinte már az is kínos dolog volt számomra,
ha szóba került, hogy kikkel tanulmányozom.
Volt olyan, aki attól kezdve nem állt szóba velem, hogy kiderült, kikről van szó.





                             (  Folytatása következik)